Agárdi Péter: Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években (Budapest, 1982)
I. Bevezetés
és a Szép Szó ban együtt dolgoztak. Sok elvtárs jött panasszal hozzám, hogy a Szép Szónál Fejtő, a »néger portás« elutasítja írásaikat, igyekszik Attilát eltávolítani a baloldali szemlélettől.” Majdnem minden életrajz és visszaemlékezés említést tesz Fejtő szerepéről József Attila és Szántó Judit kapcsolatának alakulásában. Szántó Judit emlékezésével vitatkozva ezt tette legutóbb Ignotus Pál, szól róla Vágó Márta könyve és Komlós Aladár posztumusz közölt beszélgetésszövege is — Fejtő alakját azonban ők pozitívabb beállításban szerepeltetik. Nem feladata ennek a munkának az igazságosztás, az életrajzi tények aprólékos tisztázása, így nem vállalkozik Révai József meghatározó súlyú mondatainak pontos mérlegelésére sem. Az a megjegyzés azonban feltétlenül idekívánkozik, hogy Révai megfogalmazásában különböző tények és időpontok mosódnak össze: József Attila első kilépése a Bartha Miklós Társaságból valóban 1930. október végére datálható, de az illegális kommunista szervezkedéssel vádolt Fejtő Ferenc elleni per nem ekkor, hanem 1932 nyarán folyt; József Attila és Szántó Judit pedig 1936-ig éltek együtt, s az utóbbi által említett jelenet is legkorábban 1935 végén játszódhatott le. Bóka László 1957-es egyetemi előadását - A magyar irodalom története a két világháború között (1919-1945) — lényegében ugyanez a Fejtő-értelmezés jellemzi. József Attila kapcsán ezt írja Bóka: „környezete egyrészt mesterségesen megakadályozta abban, hogy költői hitvallását szerkesztői elvvé tehesse, másrészt nagy tehetsége előtt hódolva, világnézetét valamiképp paralizálni igyekeznek. Hogy ez mennyire így volt, azt halála után leplezi le szerkesztőtársainak és munkatársainak vallomása. [ ... ] Fejtő Ferenc sajnálkozva ír róla, hogy József Attila »a harmincas évek elején belemerült a marxizmus elméletébe és gyakorlatába, a munkások költője akart lenni, fegyelmezni próbálta nyugtalan látomásait, s egyben egész művészetét a forradalmi eszme szolgálatába szerette volna állítani«. Fejtő (József Attila] »ideológiai túlbuzgalmá«-ról ír, »amely kevés időre még oly erős ízlését is el tudja homályosítani«, s a Tömeget, a Szocialistákat »vezércikkszerűen nekivadult« rossz verseknek nevezi.” E könyv egyik későbbi fejezetében részletesen szó esik majd Fejtő korabeli József Attila-értelmezéséről. Tény, hogy a hidegháború antikommunista kampányai idején Fejtő Ferenc is tett kísérletet arra, hogy József Attilát szembeállítsa a magyar forradalmi munkásmozgalommal, s ezt joggal utasította-utasítja vissza a marxista kritika; de Bóka Lászlónak a különböző helyekről összemontírozott idézetekhez fűzött interpretációi igencsak egyoldalúak és történetietlenek. Még egyértelműbben negatív értékelést képvisel a kommunista irodalompublicisztika Fejtőnek a Népszóvá ban, a Szocializmusban és a Szép Szóban 19