Barlay Ö. Szabolcs: Romon virág. Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról (Budapest, 1986)
I. "Lenni, vagy nem lenni?" - A töprengő János király
ki írta ezt a drámát? Mint a commedia dell’arte esetében, különösen eleinte, oly sok esetben, úgy itt is névtelen a szerző. A téma magától adva volt, és így jelen esetben a szereposztás és -vállalás lényegesebb kérdés, mint a szerzőség. A nép aktív részvétele jelzi, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a körmenet más volt, mint az előbbi éveké... És később válik majd érthetővé, hogy mindez még csak kezdet volt: első felvonás! „KIRÁLYI ZÁSZLÓK A FÖLDÖN HEVERNEK”... Új felvonás: 1521. augusztus 29-én Szulejmán elfoglalja Nándorfehérvárt, az ország déli kapuját, melyet 1456. július 22-én Hunyadi János az olasz ferences Giovanni di Capistrano (Kapisztrán szent János) prédikátorral együtt oly erővel védett, hogy egész Európa fellélegzett. Annak ellenére, hogy ez a vár létfontosságú volt, mégsem fordítottak rá gondot az arra illetékes bánok: Hédervári Ferenc és Török Bálint. Az alig 700 főnyi őrség fegyverzete, ellátása messze elmaradt a most uralkodni és hódítani kezdő Szulejmán kb. 170 ezer katonából álló rettenetes hadereje mögött. A „szent háborút” meghirdető szultánt még jobban felbőszíti, hogy az elmúlt télen a fegyverszünet meghosszabbítása céljából Budára küldött követét a magyar kormány fogságba vetette. Újabb provokáció a Sors ellen! Nincs senki, aki kézbe venné a hadsereg megszervezését, pedig pénz van bőven. Az annyiszor zsugorinak, pénzsóvárnak nevezett esztergomi érsek, Bakócz Tamás 1521. június 16-án hunyta le szemét, és végrendelete arról tanúskodik, hogy egész vagyonát, 40 ezer aranyforintot, az ország védelmi céljaira szánta. De az urak rábeszélik a 15 éves Lajos királyt, hogy foglalja le a bíboros kincseit, és mindenét elárverezik. Amikor híre jön, hogy a szultáni haditanács elhatározta Nándorfehérvár ostromát, és július 10-e körül a nagyvezér már hozzákezdett a külső falak 23