Bartha Gábor - Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben (Budapest, 1973)
I. fejezet. A keresztes hadjárat
A hazatérés körülményeinek ismerete alig hagy kétséget afelől, hogy nem az események véletlen egymásutánjáról volt szó. Bakócz vonakodott elhagyni Rómát, s ebben az elhatározásában a keresztes had vezetésére kapott megbízatása sem tudta befolyásolni. Végső soron csak a pápa engedményei - amelyeket a visszatérés engedélyezése tetőzött be — bírták rá az általa ideiglenesnek tekintett távozásra. Vonakodásának megvolt a maga diplomáciai oka. A pápai hatalom politikai exponáltságáról, Bakócz reményeiről már szóltunk. Emellett kétségtelenül szubjektív előítéletei lehettek a keresztes hadjárat sikerével kapcsolatosan. A török ellen hirdetett balkáni keresztes hadjáratok sohasem hoztak dicsőséget szervezőiknek. Igaz, hogy az egyetlen kivételt - a nándorfehérvári diadalt — konkrétan is fejére olvasták. A magyar érsek azonban sokkal többet tudhatott az alig fél évszázaddal korábban zajlott eseményekről, mint azok, akik Hunyadi és Kapisztrán dicső tetteit állították példaképnek. Bakócz fiatal papként annak a Gabriele Rangoni erdélyi püspöknek a gyulafehérvári udvarában élt, aki ferences szerzetesként Kapisztrán egyik segítője volt az 1456-i hadjáratban. Tudta, hogy sem Európa nagyjaitól, sem Magyarország báróitól nem számíthat több támogatásra, mint egykor Kapisztrán. Olyan hadvezére sem volt, mint Hunyadi János. Az sem lehetett titok előtte, hogy a zömmel parasztokra épülő hadjáratnak megvoltak a maga külön veszedelmei, s 1456-ban is csak a szerencsés körülmények közömbösítették a problémákat. 1513- ban viszont evvel reálisan nem lehetett számolni. A sikertelenség pedig annyira megtépázta volna az érsek tekintélyét, hogy a politikában nem játszhatott volna többé döntő szerepet. A pápa magatartásán is hamarosan lemérhető, hogy az egész hosszadalmas procedúrában a katonai vállalkozásnak volt számára a legkevesebb jelentősége. Bár a szeptemberi bullában a keresztes hadjárat céljaira felajánlotta az érintett országok tizedét, de ugyanezen országok annatáit (új püspökök hivatali idejének kezdetekor a pápának fizetendő adó) elzálogosította a Fuggereknek; Bakócz távozása után az addig középpontban álló keresztes had ügye lekerült a napirendről. X. Leó hónapokig nem mutatott érdeklődést a vállalkozás iránt. Legközelebb már csak a parasztháború kitörésének hírére fordul oda igazi figyelemmel. Végeredményben tehát a keresztes hadjárat eszméjének felújításában, Bakócz megbízatásában a legnagyobb szerepet a Medici pápa és Magyarország prímása között fennálló feszültségnek tulajdoníthatjuk. A háborút olyan időpontban hirdették meg, mikor annak politikai feltételei Európában nem voltak adottak. Megindítása, sőt sikere ugyanakkor sorsdöntő volt a hadjárat meghirdetésében tulajdonképpen vétlen érsek számára. így alakult ki az a paradox helyzet, hogy a vállalkozás, amely mind a magyar fejlődés, mind Bakócz egyéni érdekei szempontjából idegen erők kezdeményezésére született, s hazánk történetében véletlennek minősül, az érsek-legátusnak minden korábbi húzódozása ellenére, kcnytelenségből legszemélyesebb ügye lett. Bakócz elhagyva Itáliát, minden energiájával az ügy sikerén fáradozott. 28