Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs (Budapest, 1966)
Tárlatvezetés
Pór Bertalan még Párizsból ismerte József Attilát. Illetve: Párizsban ismerte meg és fogadta barátságába, hiszen, mikor a festő' a proletárdiktatúra után emigrált, József Attila még gyerek volt, mikor pedig Pór Bertalan a felszabadulás után hazatért, a költőt már régen eltemették. Néhány év múlva Pór Bertalan egy este unokaöccsével, Bernát Györggyel, az Akadémiai Kiadó későbbi igazgatójával a hajdani Fürdő utcából a Horthy-időkben Tisza István utcára átkeresztelt ütött-kopott belvárosi házsorok között sétált. A golyóverte, hulló falu házakra akkor került fel az új tábla: József Attila utca. A mai tágasnak ható, neonfényben úszó József Attila utcát még akkor senki nem álmodta a szűk, vaksi „mellékutca” helyére. Pór Bertalan fejcsóválva tekintett körül, majd elégedetlenül megjegyezte :- Hallod-e, erről a nagy költőről igazán szebb utcát is elnevezhettek volna ...- Például? - kérdezte Bernát.- Mit tudom én? - felelte Pór elmerengve. - Talán a Kossuth Lajos utcát.- A Kossuth Lajos utcát? - rökönyödött meg az unokaöccs. - Kossuth Lajos nemzeti büszkeségünk, nem vehetjük el az utcáját... A festőművész gondolatai már messze jártak. Szórakozottan legyintett:- Akkor a Rákóczi utat.. . 1947-ben a magyar képzőművészek alkotásainak szemléjét a romos városligeti Műcsarnok helyett a Fővárosi Képtár helyiségeiben, az Egyetem utcai Károlyi-palotában rendezték meg. A koalíciós szellemnek megfelelően a konzervatívoktól a nonfiguratív piktúráig és plasztikáig minden irányzat művelői képviseltették magukat a tárlaton. És hogy a különböző művészeti elvek hívői egymás műveit a részvételből ki ne rekeszthessék, a beküldött műtárgyak elfogadásáról három zsűri döntött. Az A-zsüri a maradi stílusú, a B-zsüri a modemabb felfogású, a C-zsüri főleg az absztrakt anyag szelektálására volt illetékes. A töméntelen kép és szobor válogatása hosszú időt vett igénybe. A felszabadulás utáni első évek bőséges és vegyes termését nem volt könnyű végigszemelgetni, a zsűritagokat nagyon kimerítette már a munka. Egy hajszás nap délutánján egy zubbonyos, micisapkás férfi jelent meg az A- bizottság előtt. Kezében papírba burkolt, gondosan átkötött, nagyobbfajta csomagot tartott, és kereső tekintettel nézegette a zsűri tagjait. Toroczkai Oszvald, a Debrecenből Pestre származott festő és grafikus, 255