Breuer János (szerk.): Kodály-mérleg, 1982. Tanulmányok (Budapest, 1982)
Vers és dallam
unokaöccse, egy ifjú muzsikusokból és művészekből álló társaságban gyakran találkozott József Attilával. „Mindenki nagyon meg volt elégedve azzal - írja visszaemlékezésében hogy a költőzseninek páratlanul nagyszerű zenei tehetsége is van, a jelenségnek különleges értékét át sem gondolva élveztük ennek roppant nagy előnyeit, a zsenialitás szellemi kényelmét. Végül József Attilát már közülünk való tiszteletbeli zenésznek véltük, és senkinek nem jutott eszébe meglepődni, mikor egy este Bartók és Kodály egymás közti viszonyát kezdte fejtegetni. Szóba sem kerülhetett, hogy számára ismeretlen területen kalandozik, és illetéktelenül nyilatkozik.”12 Bartók János szíves szóbeli közlése szerint az említett társaságba tartozott többek között Hofmann Gábor, Szervánszky Endre, Várady György, Vécsey Jenő és Bányai László, a költő sógora. Az Ilkovics étterem fehér terme volt a törzshelyük; József Attila több verse itt született. Bányai László József Attiláról írt könyvében ugyanerről a társaságról olvashatunk, bár neveket ő sem említ. Az „íróból, festőből, zeneszerzőből és zongoraművészből” álló baráti kört gyakran látta vendégül Hollán utcai lakásán, ahol „... rengeteg vidámságuk mindég magával ragadta még Attilát is, aki végül is a legnagyobb gyereknek bizonyult közöttünk. Mi tagadás, azonkívül, hogy pokoli jókat nevettünk, tagadhatatlanul sokat is tanultunk tőlük. Hogy egyebet ne említsek, magam részéről például ezeken az estéken értettem meg teljesen Bachot és Mozartot, és ekkor kötöttem életre szóló barátságot Bartók és Kodály zenéjével.”13 Bányai László maga is jól zongorázott; József Attila sógora társaságában és lakásán is találkozhatott Kodály Zoltán zenéjével. 3. A Kodálynak dedikált József Attila-kötet Ismeretes, hogy milyen szoros baráti kapcsolat fűzte József Attilát Ottó Lerenc zeneszerzőhöz, aki több költeményét is megzenésítette. József Attila tudta - tudhatta -, hogy barátja Kodály Zoltán tanitványa volt, így nem tekinthető véletlennek, hogy 1934 decemberében kiadott gyűjteményes kötetét, a Medvetáncot14 vele juttatta el Kodály Zoltánhoz. Ottó Lerenc József Attila-emlékek című kéziratában beszámol a kötet átadásának körülményeiről: 385