Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Barátaim - portrék
meg új kiadásban József Jolán József Attila élete című, hiteles életrajzi kötetét. Hogy mennyire hiteles; arra vonatkozóan az akkori több száz kritika és tanulmány közül itt Bálint Györgynek a Népszavában 1940-ben megjelent írását közlöm : JÓZSEF JOLÁN JÓZSEF ATTILA ÉLETE Megrendültén járkáltam néhány napig. Talán nem is ildomos bevallani, hogy e megrendülésnek nem volt köze a tragikus világeseményekhez. Egy könyv okozta. József Attila életét írta meg nővére, József Jolán. Úgy tudom, soha egy sort sem írt eddig. Most első könyvével legjobb íróink sorába ugrott. Igaz, hogy maga a tárgy is nyomasztóan nagyszabású és „hálás”, hiszen József Attila élete félelmes társadalmi és mélylélektani regénytéma. De a legnagyobb témát is könnyen elronthatja a dilettáns író. Amint az életrajzot olvastam, ismét elevenen állt előttem József Attila alakja, de nem csupán úgy, ahogy életében ismertem és ahogyan verseiben megmutatkozik. Vonásai és versei különös, új hátteret kaptak, szinte kísérteties fényekkel. Törékeny alakja mögött a társadalom szörnyű mélységei nyílnak meg. Új távlatban látjuk életét és költészetét, megismerjük a talajt, amelyből kinőtt, versei után most meglátjuk az anyagot, amelyből költészetének hajszálgyökerei táplálkoztak. Ez az életrajz voltaképpen illusztráció József Attila életművéhez, szemmel látható, kézzelfogható bemutatása annak, ami költészetében később elméletté és zenévé tisztult. Ha alcímet akarnánk adni e könyvnek, így nevezhetnek: „Egy fájdalom története”. Mert József Attila harminckét éves élete egyetlen egységes fájdalom fejlődése csupán. A kora gyermekkor homályából csírázott ki ez a fájdalom, a legnyomasztóbb proletárgyermekség évei növelték naggyá. Idővel költészetté és világnézetté érett. Elvont és művészi síkra emelkedett, de ez nem enyhítette. Rövid élete utolsó szakaszában, az 121