Egri Péter: Álom, látomás, valóság. Az újabb európai regényirodalom álom- és látomásábrázolásának művészi szerepéről (Budapest, 1969)
I. Álom, látomás és valóság viszonya az 1848 utáni művészetben
tiszteletteljes verset tett Kosztolányi friss sirhantjára (Kosztolányi, 1936). Kosztolányi költészetének hatása nemcsak a költői technika kialakításának korai hangpróbái idején nyilvánvaló József Attila költészetében, hanem mindvégig jelentkezik (Távol zongora mellett, Éjjel, Köntösök, Ködböl-csöndből, Altató, Könnyű, fehér ruhában stb.). De nem is annyira egyes versek közvetlen összefüggése a fontos, hanem az, hogy az elfáradás, a világ mozgalmasságából való kikapcsolódás az álomszerűségnek bizonyos, egymással rokon, impresszionisztikus tónusát hozta létre a két költő költészetében. Az álom felé közelítés éjbe hajló esti hangulata mindkét költőnek kedves témája. Különösen Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai című ciklusának három egymásba olvadó finom nocturnója (Este, este.. ., Mikor az este hirtelen leszáll, A kis mécs) és József Attila Altatója kínálkozik az egybevetésre. Kosztolányi esti versfüzére és József Attila Altatója, között erős az egybehangzás. Rokon a két vers témája: mindkettő olyan gyerekről szól, akinek már csak a feje búbja és a lába ujja látszik ki az álom takarója alól, mely mindinkább körülöleli, beborítja. Rokon a két vers bensőséges, gyengéd hangulata is, mely mindkét költeményben a szó szoros értelmében körülhatárolt, zárt: Mindkét versben megszemélyesülnek, pontosabban gyermekké válnak, alszanak a tárgyak és az állatok: az Este, esté ben a csengő, a karosszék, a kép, a játékok, a karikahajtó, a tükör, a rézkilincsek, az ajtók, a cicánk s a vén szelindek; az Altató ban a villamos, a kabát, a labda meg a síp, az erdő, a bogár, a darázs, sőt még a robogás, a szakadás s a kirándulás is. Este, este... Árnyak ingnak, és bezárjuk ajtóinkat; és: dunna alatt alszik a rét — aludj el szépen, kis Balázs. Lehúnyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, 27