Gárdos Miklós (szerk.): Évfordulók 1986 (Budapest, 1985)
Március
a barátságos érzületért, amely benne kifejeződött, s amelyben az ifjú magyar irodalom érzületének kifejezését láttam. Én is barátot vesztettem el tehát, mégpedig értékes barátot, s őszintén gyászolom őt. Kérem, közölje ezt a Szép Szó uraival, s biztosítsa őket újból igaz ragaszkodásomról.” József Attila tragikus halála utóéletének lett a kezdete. A Szép Sző ezt a veszteséget nem tudta kiheverni, a lapban ezután több türelmetlen írás is megjelent. József Attila barátai és utolsó harmonikus otthonának megteremtői azonban kötelességüknek érezték emléke ápolását. Nemcsak az „Emlékszám” jelezte e törekvésüket. A Szép Szó további számaiban s az 1940-ben kiadott „Delta-almanach”-ban rendszeresen közölte a költő kiadatlan verseit, prózai írásait, versfordításait és levelezésének részleteit. Barátai előadásokon, ünnepi esteken idézték emlékét (az első zeneakadémiai esten nyilas suhancok okoztak botrányt). Részt vettek az Emlékbizottságban, amely József Attila kihantolását és budapesti eltemetését szorgalmazta, majd 1942-ben megvalósította. E temetésen mondta el Gáspár Zoltán azokat a látnoki szavakat, amelyek előrevetítik a költő diadalmas utóéletét, s annak a kisszerű, szörnyű politikai környezetnek végét, amely egész életét megkeserítette, s amely ellen a. Szép Szó körében ő is küzdött. (R. L.) Irodalom: Program és hivatás. (Magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyűjteménye). Gondolat Kiadó 1978. Imre Katalin: A Szép Szó és József Attila. Irodalomtörténeti Közlemények, 1962. 40-58. old. Thomas Mann és Magyarország. (Válogatta, szerkesztette és az előszót írta: Módi Antal és Győri Judit.) Gondolat Kiadó 1980.