Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1934
volt. A verset, mielőtt A Reggelhez felvitte, József Attila baráti körben megmutatta. Rábeszélték, hogy dedikálja Babitsnak, akkor biztosan megkapja a díjat. Ő szabadkozott, de Kosztolányi szavára megtette. I. P. arra is emlékezett, hogy a társaságnak egy nőtagja a kezét fogta, hogy csak írja oda a „hódolattalt” is. Ezek után Babits közölte Baschsal, hogy meg kell változtatnia korábbi elhatározását, mert bizonyítékot szolgáltatna önmaga ellen azok számára, akik azt állítják, hogy csak annak ad díjat, aki hódol neki. „Jutalmat adhatok, azt már tavaly is megkapta ; erre nem mondhatják, hogy a hódolat fejében kapta.” Basch maga is érezte, hogy a helyzet visszás. Arra kérte Babitsot, mellőzze József Attila jutalmazását, amikor egy hozzá képest kezdőnek tekinthető költőnek (Weöresnek) díjat ad. De Babits azt válaszolta, hogy mindenképpen segíteni akar József Attilán, mert „te nem tudod, hogy ő milyen szegény”. És Basch még a jutalomkiosztáskor is aggódott, hogy József Attila nem fogja elfogadni azt, ugyanúgy, mint Fodor József, aki egy ízben már kapott jutalmat, s e másodikat visszautasította. Babits azonban megnyugtatta Bascht, hogy beszélt már József Attilával, s ő elfogadja a jutalmat másodszor is. Igen ám, de jött 1937. Miért nem kapott díjat ekkor sem József Attila? Mert Kosztolányi már nem élt, és más nem ajánlotta? Basch megírja, hogy Babits a tanácsadótestületet kérte, döntsön titkos szavazással Hevesi András és József Attila közt. A szavazáson Hevesi Andrásra négy szavazat esett, József Attilára három. Kérdezhetném: miért provokálta a kuratórium a szavazást kettejük között? Miért nem foglalt állást maga a kuratórium József Attila mellett? Még akkor is, ha Babits és Basch eleve tudatában lettek volna annak, hogy a minisztérium a díj kiosztását el fogja tiltani? Hiszen az elmúlt évben már elhatározta, hogy kiadja neki a díjat, s nyilván ki is adta volna, ha nem jött volna közbe az a szerencsétlen versajánlás. (S íme, a következő évben a kuratórium már a díj mellett döntött, s döntését fel is terjesztette a minisztériumhoz, amikor József Attila tragikus halála már bekövetkezett. Basch úgy tudja — nyilván József Jolán könyvéből—, hogy a döntés híre még eljutott hozzá. S a minisztérium a halott költővel szemben nem emelhetett vétót; a kuratórium ragaszkodott hozzá, hogy a díj egy részét Jolán nővére temetési hozzájárulásként felvehesse.) 422