Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)
II. Élő klasszikusok
megalkuvás nélküli következetességgel azt becsülte, ami tehetségesen és újító formában a jövő osztályának életét tükrözte. József Attilának az a szenvedélyes vágya, hogy az új világ költőinek sorában teljes jogú és elismert harcos lehessen, sok tekintetben megmagyarázza azt a már-már betegesen éles komplexust, amely 1934-ben hatalmasodott el rajta, miután nem hívták meg a szovjet írók első kongresszusára. Lázasan készülődött a szovjetunióbeli utazásra, ez volt életének legnagyobb ábrándja, amelyet szerény és tartózkodó jelleme ellenére nem tudott titkolni a barátai előtt. Úgy vélte - és teljes joggal! hogy egész korábbi életével, harcával és költészetével leginkább ő szolgált rá, hogy a magyar proletárirodalmat képviselje a szovjetek országában. Ma, több mint negyven év elteltével már nehéz rekonstruálni a történteket. Csak feltételezhetjük, hogy ebben a kérdésben némi szerepe volt annak a körülménynek is, hogy a Szovjet írószövetség Szervező Bizottsága a külföldi vendégek meghívásakor azokat részesítette előnyben, akik „útitárs-szövetséges magatartást” tanúsítottak, ahogyan ezt Szubbockij, a Szervező bizottság akkori titkára kifejezte egy dokumentumban.33 Ez a feltevés közvetetten igazolja, amit Vértes György állít, Gergely Sándor szóbeli közlése alapján. Az utóbbi részt vett az írószövetség Szervező Bizottsága Külföldi Albizottságának ülésein. 1934 februárjában feljegyzést írt Fjodor Gladkovnak, A Külföldi Albizottság vezetőjének. Gladkov azt válaszolta, hogy József Attila moszkvai útja konspirációs okokból nem kívánatos, mivel a költő tagja az illegális kommunista pártnak.34 Ez a magyarázat két okból sem elég meggyőző: először, mint tudjuk, a „platformtervezet” körüli eset óta József Attila pártkapcsolatai meglazultak; másodszor, az első szovjet írókongresszuson olyan országokból is részt vettek kommunista írók, ahol a hatóságok minden módon akadályozni kívánták utazásukat. Laco Novomesky szlovák költő például kerülő utakon volt kénytelen a Szovjetunióba utazni, és ennek ellené-135