Gombrich, Ernst Hans: A művészet története (Budapest, 1974)
Tájékoztató bibliográfia
szettörténet magyar nyelven: Művészettörténet. A TIT József Attila szabadegyetemének előadásai, (szerk.: CSEMEGI J.), 62 füzetben, Bp„ 1958-1966; M. V. ALPATOV: A művészet története. Bp., 1963. Az őskori művészetről: D. FRASER: Primitive Art. F. BOAS: Primitive Art. Az ókori görög és római művészetről magyarul: RITOÓK ZS.-SARKADY J.SZILÁGYI J. GY.: A görög kultúra aranykora. Bp., 1968.; CASTIGLIONE L.: Római művészet. Bp., 1971.; a középkori művészetről: MAROSI E. A román kor művészete. Bp., 1972. ENTZ G.: A gótika. Bp., 1973. A 15. századi németalföldi festészetről : E. PANOFSKY: Early Netherlandish Painting. Cambridge, Mass. 1953.; M. J. FRIEDLÄNDER: Die altniederländische Malerei. Berlin-Leyden, 1924- 37. (14 kötet, nagy képanyaggal), új, angol nyelvű, bővített kiadás folyamatban: Early Netherlandish Painting. Leyden, 1967-től. Kissé elavult, de a 14— 15. századi itáliai festészetre vonatkozóan még mindig jó forrás: R. VAN MARLE: Italian Schools of Painting. The Flague, 1923-38. (19 kötet). Gazdag képanyag található В. BERENSON: Italian Pictures of the Renaissance hét kötetében (London, 1957- 1968). Az itáliai gótikus, reneszánsz és barokk szobrászatról: J. POPE-HENNESSY: An Introduction to Italian Sculpture. I—III. (London, 1955-1963.) A 14— 15. századi itáliai szobrászatról és festészetről magyarul: YBL E.: A gótikus szobrászat Olaszországban. Bp., 1923.; Toscana szobrászata a quattrocentóban. Bp., 1930.; RABINOVSZKY M.: Itália festészete. A trecento. Bp., 1947. A későbbi korszakokról: M. LEVEY: Painting in Eighteenth-century Venice. London, 1959.; W. FRIEDLÄNDER: From David to Delacroix.; J. REWALD: The History of Impressionism. New York, 1946., és Post Impressionism from van Gogh to Gauguin. New York, 1956. N. PEVSNER: Pioneers of Modern Design. New York, 1949.; R. SCHMUTZLER: Art Nouveau-Jugendstil. Stuttgart, 1962.; R. ROSENBLUM: Cubism and Twentieth Century Art. New York, 1960.; B. S. MYERS: Die Malerei des Expressionismus. Köln, 1957. A modern művészetről magyarul: ARADI N. : Absztrakt képzőművészet. Bp„ 1964.; M. DE MICHELLI: id. mű; ARADI N.: A szocialista képzőművészet története. Bp., 1970.; H. LÜTZELER: Absztrakt festészet. Bp., 1970.; NÉMETH L.: A művészet sorsfordulója. Bp., 1970. A Penguin Kiadó elindított egy sorozatot (kötetei olcsó és költségesebb kiadásban is megjelennek), melyek témája a különböző stílusfelfogások elemzése. A sorozat címe: „Stílus és civilizáció", eddig megjelent kötetei: J. SHEARMAN: Mannierism; H. HONOUR: Neo-classicism; L. NOCHLIN: Realism. A Gondolat Kiadó már említett stílustörténeti sorozata — forrásszemelvényekkel és bevezető tanulmányokkal - hasonló célt követ. Az ilyesféle bevezetések, kézikönyvek természetesen nagyon hasznosak, de gyakran jobban megközelíthető a múlt művészete, ha beható vizsgálat alá vesszük egy-egy kimagasló emlékét, egy-egy mestert vagy jellemző témát. Ha alaposan megismerjük a salisbury-i katedrálist, Rembrandtot vagy a Buddhaábrázolásokat, talán többet megtudunk a középkori, holland vagy keleti művészetről, mintha elolvasnánk egy sor összefoglalást ezekről a területekről. A Norton and Thames and Hudson Kiadó új sorozatában az egyes kötetek egy-egy jelentős művet, építészeti emléket dolgoznak fel monografikusán, a bevezető tanulmányhoz fordításban közölt írott források csatlakoznak, továbbá későbbi kritikák antológiája. Eddig megjelent kötetek: R. BRANNER: Chartres Cathedral (146. old.) és J. H. STUBBLEBINE: Giotto: The Arena Chapel Frescoes. (156. old.) A kutatók, ha részletes és friss információt akarnak egy témával kapcsolatban, gyakran nem könyvekhez fordulnak, hanem folyóiratokban néznek utána - múzeumok és különböző tudományos intézmények által kiadott évkönyvekben és más periodikákban. A folyóiratcikkeket, közleményeket, a történelem mozaikszemcséit összegyűjtő forrásközléseket, interpretációkat specialisták írják specialistáknak s a kezdőt valószínűleg zavarba hozza ez a kavargó tarkaság. Az igazán érdeklődő azonban hamar megtalálja a vezérfonalat, mely a tények labirintusán át a probléma közepébe visz. Tudományos kutatás csak nagyobb könyvtárakban végezhető, itt néhány alapvető kézikönyv könynyen útba igazít. Ezek közé tartozik az Encyclopedia of World Art (New York), mely eredetileg olasz kiadásban jelent meg (Enciclopedia dell'arte universale). Magyar nyelven a Művészeti Lexikon (4 kötet). Bp., 1965-68. igazíthat útba. A legátfogóbb művészlexikon a THIEME-BECKER. Címszavait németül írták, de a bibliográfia az egyéb nyelven írt műveket is tartalmazza. Teljes címe: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. (Kiadta: U. THIEME és F. BECKER, Lipcse, 1907-50.) Minthogy a 37 kötet kiadása több mint 40 évig tartott, a korábbi kötetek szükségszerűen elavultak, az utolsók viszont a háború nyomait viselik magukon, némileg mechanikusak. Ha reprodukciókat keresünk, a nyelvi nehézségek kevésbé számítanak, mivel a képaláírások könnyen érthetők bármely idegen nyelven is. A leggazdagabban illusztrált művészettörténet a német kiadású PROPYLÄEN-KUNSTGESCHICHTE (Berlin, 1925-től) - 16 kötetében, több pótkötetében csaknem tízezer egészoldalas illusztrációt tartalmaz. Új kiadása is megkezdődött. Az itáliai művészet történetének máig alapvető összefoglalása A. VENTURI: Storia deli'Arte Italiana. (Milano, 1901^10., 25 kötetben.) Jól illuszt513