Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség (Budapest, 1977)
Niederhauser Emil: A császári cím igézete
gyes többnyire tartózkodott, Bécsbe. Előbb megfürdették, hogy minden szennytől, minden idegentől, amit a Frigyes melletti tartózkodás hozhatott, megtisztuljon. 1452 szeptemberében az egyik stájerországi főúr, akinek Magyarországon is voltak birtokai, a Hunyadiak elszánt ellensége, Ciliéi Ulrik kapta kezéhez V. Lászlót. Rokona volt, hiszen László nagyanyja Ciliéi Borbála, Zsigmond király felesége. A következő évben Prágában meg is koronázták cseh királlyá. A magyar koronázásra nem volt szükség, az még csecsemő korában megtörtént, különben is a koronát Frigyes őrizte. V. László uralkodása nem sok jót hozott országainak. Pedig nem egyszerű véletlen vagy szeszély volt, hogy a magyar és cseh rendek egyaránt őt választották. A török veszély napról napra nőtt. 1453-ban Konstantinápoly is elesett, a Balkán legnagyobb része már török kézben volt, az ellenség egyre közelebb került Magyarországhoz. 1456-ban Nándorfehérvárnál Hunyadi még utolsó nagy győzelmét arathatta. A probléma azonban megmaradt. Magyarország egymaga nem látszott elég erősnek ahhoz, hogy szembeszálljon a veszéllyel. Nagyobb összefogásra volt szükség: több ország erejének az egyesítése. Láttuk, már a lengyel Ulászló megválasztása is ezt a célt szolgálta, a lengyel Jagellók birodalmuk délkeleti szélein ugyancsak megérezték a veszélyt, tehát maguk is tettek lépéseket egy nagyobb egység létrehozására. Amiből persze saját dinasztiájuknak is haszna származott volna, mert ez a szempont sehol sem volt elhanyagolható. Nemcsak a Habsburgok gondolkodtak elsősorban saját családjuk megerősítésén, mindenki ezt tette. V. László uralma azonban Ciliéi uralmát jelentette, meg a többi főúrét. Amikor Ciliéit megölték, a Hunyadi-párt mégsem tudta kezébe keríteni a hatalmat, Hunyadi Lászlót ki is végezték. 1457-ben a gyermekkirály meghalt, Magyarországon Mátyás, Csehországban Pogyebrád György lett a király. Az egyesítés a Habsburgok vezetése alatt ebben a pillanatban nem ment. György király halála után Jagelló került a cseh trónra, Ulászló. Tehát megint egy Jagelló vezetés alatt álló keleti nagyhatalom lehetősége villant fel. Hunyadi Mátyásnak pedig ugyancsak megvoltak a maga elképzelései, Csehországot is meg akarta szerezni. 1470 után Morvaországot és Sziléziát meg is tudta hódítani, aztán az osztrák hercegséget is, sőt, talán a császári trónra is pályázott. Frigyes a magyar koronát 1463-ban már visszaadta, 80 ezer kemény aranyért. Azt viszont kikötötte, hogy Mátyás gyermektelen halála esetén ő maga örökli a trónt. Mátyás viszont 1485-ben elfoglalta Alsó-Ausztriát, gyakran tartózkodott ettől kezdve Bécsben. Egy magyar-osztrák-cseh egyesülés lehetősége is közelinek látszott, ezúttal a Hunyadi-ház vezetése alatt. Csehország teljesen öráilóan szerepelt ezekben a kombinációkban. Itt valóban világosan meglátszott, hogy a birodalomhoz való tartozása már csak formális. György király szerette is hangsúlyozni ezt a tényleges önállóságot, 1463-ban európai béketervet vetett fel, valamiféle népszövetséget, pontosabban az uralkodók szövetségét a béke biztosítására, ami nyilván lehetővé tette volna az erők 21