Győri György (szerk.): Ember és műveltség. Harmincnégy interjú - tudósokkal, írókkal, művészekkel (Budapest, 1976)
Czeizler Endre: Nincs szebb dolog, mint megtalálni és kibontani a gyermekben rejlő értékeket
100 tehetséges gént kapott örökbe. Élettársai azonban már ötvennél kevesebb tehetséges gént örökíthettek át gyermekeikbe. Bach gyermekei így is átlagon felüli — de már nem zseniális — tehetségek voltak, unokái közt azonban már csak egy — eléggé átlagos — zenész volt, dédunokái közt pedig már egy sem. Amit doktor úr elmondott, az csak arra ad magyarázatot, hogyan alakultak ki a nagy muzsikus-, matematikus-, orvoscsaládok stb. Németh László ezzel szemben azt mondja, hogy „a nagy tömeg adja a nagy embert”. Bizonyíték rá Petőfi, József Attila — sorolhatnánk hosszan. Nem cáfolata ez a genetika megállapításainak? Nem ismertem Németh Lászlónak ezt a mondását, de nagyon szép és nagyon igaz! És egyáltalán nem mond ellent a genetika törvényeinek. Tételezzük föl, hogy az átlagos ember 100 „lírikus génje” közül 50 a tehetséget hordozó. Egy átlagos költői adottságú házaspár 25—25 tehetséges gént örökít át utódjába, tehát a gyermek is átlagos képességű lesz. Ez a gyakoribb. De a nagy tömegek, a nagy számok törvényének megfelelően — ritkán, ám szabályszerűen — előfordul, hogy két átlagos képességű szülő a 100—100 — mondjuk — „lírikus génjéből” éppen az 50—50 tehetségeset adja át gyermekének. így születhet átlagos emberektől is kiemelkedő képességű vagy zseniális utód, s a nagy számok törvénye szerint így válik igazzá az, amit Németh László mond. Például föl kell tételeznünk, hogy Petőfi vagy József Attila esetében, olyan szerencsés örökletes adottságú ivarsejtek találkoztak, amelyek a meglevő génhelyekre a legtehetsége-67