Halász László (szerk.): A freudizmus - Pro és kontra (Budapest, 1988)
A termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent
gek vulgáris-pszichológiai felfogásának egyik modem, történelemellenes változata”. „A pszichoanalízis társadalommagyarázó kísérleteiben téves egyénlélektani tételei és helytelen pszichológiai és történelemellenes módszere egyaránt kifejezésre jutnak.” Molnár Erik is tagadja a freudizmus és marxizmus „összebékítésének” lehetőségét: „A pszichoanalízis, a marxizmustól idegen szellemével, marxista átdolgozásában és alkalmazásában sem könnyíti meg a szocializmus történelmi útját, sőt amikor a lényeges társadalmi összefüggéseket lényegtelen összefüggések előtérbe helyezésével elhomályosítja, a történelmi események megértését s így az azokon való uralkodást csak akadályozza... Mindebből folyik a marxizmus gyakorlati álláspontja a pszichoanalízissel szemben. Ez az álláspont elvileg ugyanaz, mint általában a polgári tudományos módszerekkel szemben elfoglalt álláspont. A marxizmus átvesz a pszichoanalízisből mindent, amit objektív értékénél fogva egy valóban tudományos dialektikus egyénlélektan felépítésénél felhasználhat. De ugyanakkor harcot folytat minden tétele ellen, amely a valóság összefüggéseinek polgári talajban gyökerező, polgári osztályérdek által meghatározott eltorzítását fejezi ki.” A freudizmus feltárta, miként torzíthatja el a tudat magát a létet és ezzel példát mutat arra, hogy - eltérően Marx elgondolásától - tudatunk közvetlenül alakíthatja létünket - véli József Attila. 301