Halász László (szerk.): A freudizmus - Pro és kontra (Budapest, 1988)

A termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent

gek vulgáris-pszichológiai felfogásának egyik modem, történelemellenes változata”. „A pszichoanalízis társa­dalommagyarázó kísérleteiben téves egyénlélektani té­telei és helytelen pszichológiai és történelemellenes módszere egyaránt kifejezésre jutnak.” Molnár Erik is tagadja a freudizmus és marxizmus „összebékítésé­­nek” lehetőségét: „A pszichoanalízis, a marxizmustól idegen szellemé­vel, marxista átdolgozásában és alkalmazásában sem könnyíti meg a szocializmus történelmi útját, sőt ami­kor a lényeges társadalmi összefüggéseket lényegtelen összefüggések előtérbe helyezésével elhomályosítja, a történelmi események megértését s így az azokon való uralkodást csak akadályozza... Mindebből folyik a marxizmus gyakorlati álláspontja a pszichoanalízissel szemben. Ez az álláspont elvileg ugyanaz, mint általá­ban a polgári tudományos módszerekkel szemben el­foglalt álláspont. A marxizmus átvesz a pszichoanalí­zisből mindent, amit objektív értékénél fogva egy való­ban tudományos dialektikus egyénlélektan felépítésé­nél felhasználhat. De ugyanakkor harcot folytat min­den tétele ellen, amely a valóság összefüggéseinek pol­gári talajban gyökerező, polgári osztályérdek által meghatározott eltorzítását fejezi ki.” A freudizmus feltárta, miként torzíthatja el a tudat magát a létet és ezzel példát mutat arra, hogy - eltérően Marx elgondolásától - tudatunk közvetlenül alakíthatja létünket - véli József Attila. 301

Next