Homolya István: Palestrina Lassus - Zenei Kiskönyvtár (Budapest, 1984)
A reneszánsz zenei műveltségéről
jedését azonban nem szabad spontán lejátszódó folyamatnak tekinteni. Ideológiai és fegyveres harc indult meg 1517 után, amely néhány évtized múltán féktelen erővel lángolt fel, és átnyúlt az elkövetkező évszázadokba. Ugyanebben az időben keletről megújult erővel és világhódító szándékkal tör előre egy katonai nagyhatalom: a török. 1453-ban elfoglalja Konstantinápolyi, eléri a Földközi-tenger térségét, közvetlenül fenyegeti a keleti hajózási vonalakat és a kontinenst. A nemrég még komoly tekintéllyel és hatalmi pozícióval rendelkező Magyarország 1456-ban még megállítja a török előrenyomulását (Nándorfehérvár), de 1526-ban már nem képes ellenállni az ozmán birodalom terjeszkedésének: a török Budáig nyomul előre. 1529-ben már Bécset támadja, igaz, sikertelenül. 1532-ben minden addiginál hatalmasabb sereggel vonul az osztrák főváros felé, de ekkor igazi ellenállásba ütközik: német, spanyol, olasz és cseh egyesült seregek várják a szultán hadait, amelyek menekülésre kényszerülnek. 1571-ben a spanyol—velencei flotta Lepantónál súlyos vereséget mér a törökre. Európa fellélegezhet, de csak ideig-óráig. A török még igen sokáig állandó, fenyegető veszély marad. Ebben a viharos, bonyolult történelmi időszakban bomlik ki és jut el tetőpontjához Európában, mindenekelőtt Itáliában az a szellemi-művészeti mozgalom, amelyet összefoglalólag reneszánsz kultúrának szokás nevezni. A reneszánsz magyarul újjászületést jelent, ami a klasszikus művészeteknek, általánosabban az ókor szellemiségének a feléledésére utal a középkor 7