Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fények a sötétség századaiban
gezéssel átmenetileg hasznavehetetlenné tették. Tüzérségi állások megrohanásakor, ha a támadó nem vihette magával a lövegeket, fejszével szétverték az ágyúkereket és a gyújtólyukba erős, szögletes keresztmetszetű szeget vertek. Hunyadi János például 1456-ban Nándorfehérvár ostromakor így tette harcképtelenné a törökök ágyúit. A szeget kihúzni nem tudták, azért új lyukat fúrtak. A tüzérek felszerelésében ilyen lyukfúró szerszámot is rendszeresítettek. Agyúcsövek kipróbálásának egészen eredeti módját olvassuk egy középkori kéziratban. Faoszlopot ástak le, az oszlop tetejére ágyúgolyót helyeztek, erre felülről, szájával lefelé ráeresztették az ágyúcsövet. Az ágyú elsütésekor a golyó helyén maradt, az ágyúcső feldobódott. Veszedelmes kísérlet lehetett, gyújtózsinórral, fedezékből elsütve, biztonságosan kellett a löveget elsütni. Az ágyú, tüzérség s általában a haditechnika nagy hatással volt a középkor végi életre és háborúra. Ekkor már könyveket írtak róla, neves mesterek, mérnökök foglalták össze tanulmányaikat, és a kezdetben titokban tartott mesterség fogásait írásban adták át az utókornak. Ilyen mester volt Kyser von Eichstädt. Érdekes képekkel illusztrált kéziratos könyvét Göttingenben őrzik. 130 pergamenlapra írt szöveg és tussal rajzolt ábrák, pompás miniatúrák élénkítik a könyvet. Kyser 1366-ban született és 1405-ben halt meg. Kéziratán három évig dolgozott, nemrégiben facsimilében kiadták. Egy másik, Walter de Milimetétől származó, XIV. századi kéziratban palackszerű ágyúcső, égő olajat dobó parittyagépek, s méhkasokat hajigáló szerkezetek láthatók. Legmeglepőbb egy rajz, melyen középkori lovagok sárkányt eresztenek fel, a sárkányon puskaporral töltött bomba. A feszes sárkánykötelet hirtelen megeresztve a bomba a városra hullik. A légibombázás gondolata tehát nem a huszadik század emberének kétesértékű dicsőségét hirdeti. Fegyverko vácsok Középkori fegyverműhelyek leírásában, rajzokon gépi kovácsolással is találkozunk. A sokféle fegyver (kardok, páncélok), kocsikeréksínek, fejszék, láncok, tengelyek készítése történt kovácsmunkával. A vízikerékkel hajtott farkaskalapáccsal nehéz tárgyakat is lehetett kovácsolni. Technikai iskolákban gyakran kérdezik a vizsgázótól, miért kovácsolunk izzó állapotban? Általában ugyanis azt hiszik, hogy azért, mert melegen puhább a vas. Valóban puhább, de végeredményben lehetne hidegen is kovácsolni. így azonban rideggé, törékennyé válna. Ha a vasat izzó állapotban kovácsolják, megtartja szívósságát, finom kristályszerkezete rendeződik, nem torzul. A középkori kovácsok ezt nem tudták, de tapasztalásból ismerték a vas tulajdonságait. A középkorban oly híres damaszkuszi és toledói kardpengéket különleges eljárással kovácsolták. Vastagabb laposvasat tiszta faszéntűzön kiizzították és üllőn kalapácsütésekkel hosszú szalaggá nyújtották, majd egymásrahajlítva egybekovácsolták. Ezután újból nyújtás, újbóli összekovácsolás következett. Az elkészült 94