Kardos Pál: Babits Mihály (1972) - Nagy magyar írók (Budapest, 1972)
Második rész
Ez a gyanakodása kiterjedt Babitsra is, akit éppen ezért támadott volt a Kosztolányi Ady-ellenes cikkéről tett nyilatkozata ürügyén. Kapóra jött hát Zsoltnak a József Attila cikke, amelyet az említett szerkesztői megjegyzés úgy üdvözöl, mint „a Gyulai Pál óta nélkülözött” tárgyilagos kritika első új jelentkezését. Ugyancsak e szerint a megjegyzés szerint, aki kíméletlennek fogja találni József Attila „merészen tárgyilagos” kritikáját, az már ezzel is elárulja „szellemi fertőzöttségét”, hiszen kíméletet csak az ember számára lehet kívánni, a mű számára nem. - Mintha bizony az ilyen éles kettéválasztás gyakorlatilag lehetséges volna! És vajon a művet vagy az embert érinti-e például az ilyen mondat, ismét József Attila szövegéből idézve: „Akinek ilyen nyákos, üres odú a lelke, lehet-e formaművész?” Zsolt bizonyára fönntartás nélkül örült, hogy valaki így elbánik az általa árulónak vélt Babitsosai, de József Attila baráti körében is voltak, akik „lényegében” egyetértettek ezzel a kritikával, ha hangját fölöslegesen durvának érezték is, és ha lebeszélni akarták is a cikk közzétételéről. Ismét mások még biztatták is, hogy támadjon mennél élesebben. A Nyugat reagálása József Attila kritikájára Mindez azonban számunkra most csak annyiban fontos, hogy milyen hatást tehetett József Attila kritikája Babitsra magára. Büszkébb volt, sem hogy fájdalmát elárulja. A Nyugat maga annyiban reagál a bírálatra, hogy a F/gye/ó'-rovatban érezhető iróniával említi: „A kritikus azt az újítást hozza be, hogy a verskötet egyes strófáit ízlése szerint átdolgozza.” (József Attila valóban folyamodik is ilyen eljáráshoz: egyes, általa rossznak érzett Babits-strófákról megmutatja, hogy kellett volna azokat jól megírni.) Az említett, meglehetősen eldugott kis glossza csak február 1-én jelenik meg, de már a Nyugat január 16-i száma közli Sárközi György cikkét ugyancsak Az istenek halnak, az ember él című kötetről. Ez természetesen a legteljesebb elismerés hangján szól 414