Kisfaludy Katalin: Matthias Rex - Magyar história (Budapest, 1983)
"Szabad volt akkor gyűlölködni.."
János fölismerte Vitéz tehetségét, politikai érzékét, és munkatársául fogadta őt, aki egyébként a rokona volt. Püspöki kinevezését is Hunyadi szorgalmazta: „semmiképp nem fogom e területtől távol tarthatni hitünk ellenségeit,... ha az egyházmegye élére olyan személy kerül, aki nem megbízható sem az én, sem a hazánk békessége szempontjából.” Vitéz János megbízható püspöknek látszott, aki humanista lévén a belviszálynak meg a „barbár” töröknek egyformán ellensége volt, hisz azok elűzik a tudományt, a művészeteket, a humanitást. Hunyadi János munkatársaként Vitéz János váradi püspök a jövő embere, az ország egyik legtekintélyesebb politikusa lett. Hunyadi János 1456-ban nem ünnepelhette meg a nándorfehérvári diadalt: a középkori ember oly veszedelmes réme, a pestis, a fekete halál ragadta magához. Két gyermeke közül az elsőszülött Lászlóra várt a feladat, hogy átvéve atyai örökségét az ország vezető politikusa legyen. De az események másképp alakultak. Hunyadi ellenfelei végre elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak a fölkapaszkodott, újgazdag családdal, szétforgácsolják hatalmát, és osztozzanak darabjain. A ligába tömörült főurak élén a tekintélyes Ciliéi Ulrik, a király nagybátyja állott; a másik oldalón a Hunyadi-família, és mellette csak néhány nagyúr: Újlaki Miklós meg Vitéz János. A gyermekkirály természetesen rokona törekvéseit támogatta, de eltekintve az atyafiságtól, logikus is volt, hogy Ciliéi mellé szegődjön. A kiterjedt Hunyadi-család már korábban - még János életében - sok gondot okozott, s akkor nem sikerült kenyértörésre vinni a dolgot: félreállítani a királyi tekintélyt is veszélyeztető hatalmi csoportosulást. Bár V. Lászlót már 1440-ben, csecsemőként megkoronázták, a trónt csak az ellenkirály, I. Ulászló halála (1444) után és a főúri pártharcok elcsitulásakor, tizenkét éves korában foglalhatta el. Az interregnum idején Hunyadi kormányzó kezén összpontosult a hatalom java, s ennek átadása 1452-ben nem valósult meg. A kormányzó lemondott ugyan, befolyása mégsem csökkent: mintegy kárpótlásul országos főkapitány, a ki15