Kiss Lajos - Németh István (szerk.): Szegedi kalauz (Szeged, 1957)
A város történetéből
élet kutatásában Kálmány Lajos Szeged legkiválóbb képviselői. Nem feledkezhetünk meg Gárdonyi Géza, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós bensőséges szegedi kapcsolatairól sem. Az árvíz után meggyorsult a kapitalista fejlődés. Az államnak egyszerre kedveltje lett a város, a kormányzat nagy összegekkel járult hozzá az újjáépítéshez, tetemes volt a külföldi segítség összege is. Az ipari s kereskedelmi föllendülést a lakosság létszámának gyarapodása követte. A vidéki mezővárosból az ország második városa lett, s mint művelődési központ is egyre jelentősebbé vált. A kapitalista fejlődés érezhető Szeged társadalmi szerkezetében is. Kialakul a kulákság rétege s velük szemben az agrárprolelariátus. A fokozódó kizsákmányolás pedig szükségessé tette az ipari munkásság szervezkedését is. Szeged óriási birtokterületéből többszöri parcellázás révén valami kevés mint bérföld (paprikatermelés) olykor a nyomorban élő szegényparaszt, vagy földnélküli paraszt részére is jutott s ez hozzájárult ahhoz, hogy az 1879—1914-ig terjedő időben Szegedről a többi városéhoz képest aránylag kisebb volt a kivándorlók száma, s a környéken nem voltak a Viharsarokéhoz fogható, komolyabb agrárszocialista megmozdulások. ★ A XIX. század végén és a XX. század elején a magyan imperializmus Szegednek azt a szerepet szánta, hogy az erőszakos magyarosítás egyik központja legyen a »délvidéki nemzetiségek« beolvasztására. De a viszonylag gyorsan fejlődő szegedi gyáripar jelentékeny munkásságot is létrehozott, amely lépést tartott a hazai munkásmozgalommal és már az első világháború előtt — különösen 1912-ben — erőteljes sztrájkmozgalmakkal szállt szembe a kiszákmányolással, a roskatag tőkés-földesúri renddel. A hosszú ferenejózsefi kor minden éleződő ellentmondása itt feszült e városban is. Fényes paloták, sugárutak, a tiszai metropolis teátrális képe, amelyben még a babitsi szintű polgári kultúrának is jut egy-egy »értő zug«, a szomszédságban pedig Wimmer Fülöpök barbár gyári uralma, a proletár külvárosok sivár nyomora, a tanyavilág elmaradott, komor övezete jelezte a felhalmozódott nagymennyiségű társadalmi-politikai gyújtóanyagot. 20