Kiss Lajos - Németh István (szerk.): Szegedi kalauz (Szeged, 1957)
Népélet
Népélet Alig van hazánknak városa, amelynek ősi népélete, törzsökös magyarsága annyira meghódította volna a művelt köztudatot, mint Szegedé. Ezt azoknak a híres íróknak (Dugonics, Mikszáth, Tömörkény, Móra, Cserzy, Móricz, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós és mások) köszönhetjük, akik ezt a szegedi világot, a benne tükröződő népi humánumot annyi szeretettel és akkora művészettel fejezték ki. Szeged népe, melyet Kossuth a nemzet büszkeségének nevezett, már ősidőktől fogva a magyar folyónak tartott Tiszából és a környező hatalmas pusztákból élt. A halászat szakadatlanul virágzott és számos olyan helyi újítást mutatott fel, amelyet más vízi vidékek is gyorsan átvettek. A balatoni halászat úttörő modern mesterei szegediek voltak. A halszárítás valamikor a szegedi különlegességek közé tartozott. Л halászat Szeged törzslakosságának ősi foglalkozása volt. Nagy Lajos korában épp úgy emlegették a város hírneves halászait, mint Dózsa György idejében, mikor 3000 halász őrködött a város biztonsága fölött, igazi halásznak csak azokat tekintették, akik nagy »kerítő hálóval«, mester vezetésével, társaságban ún. »bokorban űzték mesterségüket, szemben a »fisér«-ekkel, akik a hal árusításával foglalkoztak. Előbbiek közt megkülönböztettek az egyes eszközök szerint »varsázókat«, »kecézőket , »pöndölöző«-ket, »teszi-veszizők«-et, »pirityezők«-et s a magános »picézők«-et. Híres volt az egykori szegedi halpiac, a mai múzeum előtt lévő gyermekpark helyén. A régi foglalkozás emlékét manapság néhány utca (Csuka, Bárka, Halász, Háló stb.) őrzi csak. Velük együtt, tűntek el egymásután a híres halászcsárdák is. A Tisza szabályozása előtt országos híre volt a helyi darvászatnak, pákászatnak is. A tiszai közlekedés: sóhordás és gabonaszállítás szükségessé tette a faragó (legtöbbje egyúttal vízimolnár is volt) és hajóács (super) mesterség kibontakozását, a vízimalmok és a gabonaszállító ún. bőgőshajók készítését. A hajósok életét Tömörkény novellákban örökítette meg: ». . . Ezzel aztán eleresztik a parttól a kötelet, berántják a deszkát és csáklyára kap a férfinép, hogy vízsodrásba tolják a hajót. Ez olyan munka, hogy ilyenkor csönd legyen és semmiféle asszonybeszéd ne zavarja a dolgozó emberek let-33