Kiss Lajos - Németh István (szerk.): Szegedi kalauz (Szeged, 1957)
Irodalom és művészet
a tápéi népei főleg családi körben megörökítő Heller Ödön, a fiatalon hősi halált halt Szőri József és a drámái feszültségű munkásmozgalmi témákat is feldolgozó Parobek Alajos. A szegedi festészet jellegzetes alakjai még Hódy Géza, aki az első világháború alatt hadifogolyként három és fél évig Oroszországban tartózkodott s a tragikus emlékű Kukovetz Nana festőművésznő, akit a szatymazi kertekben 1919-ben fehérterrorista tisztek bestiális módon legyilkoltak. 1902-ben, a Szegedi Napló munkatársaként kerül Szegedre szülővárosából, Kiskunfélegyházáról Móra Ferenc, kinek népszemlélete Tömörkényéhez hasonló, de már sokkal türelmetlenebbül emel szót a szegényparasztság tűrhetetlen anyagi és kulturális helyzete miatt. Mint költő kezdi pályafutását, de legsikerültebbek novellái és regényei. Igazi polihisztor volt, egyetemes emberi érdeklődése eggyé olvasztotta magában a könyvtárost, írót és muzeológust. A humor és báj utánozhatatlan árnyalataival a szükség szerint nevettet, pellengérre állít, vagy könnyekre fakaszt s a mai nap is egyre növeli olvasóinak táborát. Szeged nagy költője, szülötte a XX. század tisztaszavú lírikusa, Juhász Gyula, aki költészetével hidat képez Ady Endre és József Attila költészete közt. Hosszú évek vidéki tanárkodása után kerül vissza szeretett városába, ekkor már súlyos idegbajjal. Kosztolányival, Babits-al még pesti egyetemi évei alatt köt barátságot, de költészetére igazán nagyváradi tartózkodása (1908— 1911) s a líolnaposok jelentenek nagy hatást. Líráját az elnyomás gyűlölete, a munkásság iránti határtalan szereidé, az olykor forradalmi lendületbe átcsapó humánum jellemzi, párosulva magányosságának fájdalmas érzésével. A tiszai tájnak legnagyobb költője irodalmunkban, a munka dicsérete az ő lantján hangzik legszebben. Ö bocsátja a halhatatlanság útjára a fiatal József Atlilát »Szépség koldusa« c. versesköleléhez írt előszavával: »Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!«. Az ifjúra hamarosan fölfigyel a fővárosi sajtó is, bár a szegedi lapok hallgatnak. Szegedi barátai révén ismerkedik meg a munkásmozgalommal. Barátai jól látták a diákköltő jelentőségét, hiszen költészete már akkor kimagaslott környezetéből, amelyből táplálkozott is. Juhász Gyula társaságában gyakran eljárt a Maros utcai 44