Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Budapest, 1959)
1880-1906
teljesíti feladatát, ha kimondj;- ni öntudatlan ott él a proletariátusban, egyéni veretet, er beéget, finomabb művészetet senki sem követel tőle. Nem c ílkozhatunk, ha művészi eszközeik tekintetében meg is ma. nak az akkor legnépszerűbb politikai költészet; Ábrányi Emil lírájának nyomdokain. A proletariátus fájdalmainak és reményeinek nem is ők adtak legerőteljesebb kifejezést, hanem szélesebb láthatárú és művészibb árnyalatokkal dolgozó polgári költők. A szociáldemokrata mozgalom nem Csizmadiában, hanem Adyban kapott igazi irodalmi jelentőséget. Ilyenformán korai szocialista líránk rámutat ugyan témákra, kimond eszméket, de nem annyira a költészetet, mint inkább a munkásmozgalmat erősítette. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy nem ömlött be a magyar irodalom nagy folyamába, külön kis patak maradt. Adyt nem a szocialista költészet, hanem a szocialista mozgalom termékenyítette meg. Ady és József Attila tanult a valóságból és a publicisztikából, de költőmestereiket nem kereshetjük a munkásmozgalomban. Nem Csizmadiához vagy Farkas Antalhoz kapcsolódtak, hanem Vajda János, Reviczky, Komjáthy, Juhász Gyula stb. művéhez. Adyt a „szocialista” költők közül csak Jehan Rictus ragadta meg, a kezdő Kassákra bátorító hatással volt ugyan az autodidakta Csizmadia sikere, de egyéni 'hangját más költők nyomán kereste, József Attila pedig nyíltan ki is mondta idegenkedését versíró elődjeitől abban a cikkében, amely az 1920-as évek szocialista verselőiről nyilatkozik; „...szocialista voltukkal hivalgó költőtársaim munkáiban (ezzel szemben) csak a századvégi március 15-iki hazafias ódák absztrakt lelkesedését találom.”2 S mégis bizonyos értelemben Csizmadia is elődje Adynak. Mert dokumentuma és bizonyítéka volt annak, hogy már szabad beszélni a megindult társadalmi forrongásról. Egyik első dörgése volt a viharnak, mely aztán Ady költészetében égzengéssel szólalt meg.3 2 Brichta Cézár: Egyszerű énekek, Nyugat, 1928. I. 3 A kérdésről részletesen Komíós A.: A magyar szocialisztikus Ura előzményei és kezdetei. MTA. Közi. 1957. 445