Kovács Endre: Magyarok és lengyelek a történelem sodrában (Budapest, 1973)
A Jagellók közép-európai hatalmi törekvései
teremtett Moszkvával, törődött Szilézia és Pomeránia visszafoglalásának gondolatával. Tudott élni a városok támogatásával is. Hunyadinak a kormányzói poszton ugyancsak mindenekelőtt a központi hatalmat bomlasztó erőkkel kellett megbirkóznia. A feudális nagyurakkal szemben ő is felvette a harcot. A kormányzói hatalmat a bárók szerették volna árnyékhatalommá változtatni. Hunyadi — hasonlóan a lengyel példához — a köznemességre és a polgárságra igyekezett építeni. Egy bizonyos szövetség formálódott ki a központi hatalmat képviselő Hunyadi és az oligarchák ellen a kormányzó mellé sorakozó nemesség között, aminek eredménye lemérhető a törvényhozásban. Kimondották, hogy az uralkodói jövedelmeket a kormányzó maga kezeli. Királyt csak a köznemesség küldötteivel egyetértésben választhat az országgyűlés. Hunyadinak arra is volt gondja, hogy Jagelló Kázmérhoz hasonlóan (aki nyomban uralkodása elején visszavonta az elődei: Jagelló Ulászló és III. Várnai Ulászló által kibocsátott privilégiumokat, hogy később a köznemesség javára új privilégiumokat állítson ki) visszaszerezze az oligarchák által széthordott királyi jövedelmeket. Hasonlóság van abban is, hogy mindketten támogatták a városi polgárságot. Hunyadi kormányzósága kezdetétől külpolitikai tervek is szükségessé tették az erők koncentrációját, hiszen a török ellen kellett hadsereget kiállítani; de nem kerülte el a háborúskodásokat IV. Kázmér sem, csak éppen nem a török volt az ellenség, hanem a Lovagrend. IV. Kázmér nevéhez fűződik Pomeránia egyesítése Lengyelországgal. Hunyadi egész életét a török elleni küzdelemnek szentelte, változó szerencsével. A rigómezei csatában a szerencse a töröknek kedvezett, de amikor Konstantinápoly elfoglalása (1453) után a török Nándorfehérvár ellen intézett támadást, Hunyadi diadalt aratott (1456). Hunyadi mint hadseregszervező a külföldi zsoldoskatonaság félfogadásával utat nyitott az akkor modernnek nevezhető harcmodornak. Seregében az idegenek között kiemelkedő szerepet töltöttek be a cseh husziták, akik a lipanyi csatavesztés után szívesen vállaltak zsoldosszolgálatot. A török elleni harcokban már alkalmazták a híres huszita mintájú szekér várakat. A rigómezei csatában a csehek mellett már megemlítik a lengyel harcosokat is. Hunyadi kormányzóságának idejére azonban nemcsak harcok a jellemzőek; a magyarországi humanizmus, melynek első jeleivel már Luxemburg Zsigmond uralkodása idején találkozunk, ekkorra már kibontakozik. Különösen Vitéz János humanista szervező tevékenysége kiemelkedő. A várnai vereség után Hunyadi, majd Vitéz udvarában talál menedéket Sanoki Gergely. 1450-ben tér haza, a következő évben már lembergi érsek, s hozzálát az első lengyelországi humanista központ megszervezéséhez. Ellentmondásosabban alakultak a magyar—lengyel kapcsolatok Hunyadi fia, Mátyás idejében. Az ifjú Mátyást és fivérét, Lászlót egy darabig Sanoki Gergely nevelte, s ez a körülmény Mátyás pozitív lengyel kapcsolatainak mintegy nyitányát alkotja. Ezek a jó kapcsolatok a humanista szellem jegyében születtek meg. De Mátyás trónra jutásának körülményei már jelzik, hogy a magyar—lengyel dinasztikus érdekek konfliktus magvát rejtik magukban. 5 Magyarok éa lengyelek 65