Lukács György: Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1970)

Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok

Pártköltészet Az itt következő fejtegetések nem foglalkoznak magával József Attilával. Tartalmuk általánosabb: megkísérlik egy ma nagyon aktuális probléma világos megfogalmazását, egy olyan problémáét, amelyet ma sokan, mind a párton belül, mind azon kívül, igen kínos és kényes kérdésnek tartanak: a pártköltészetét. Persze, nem véletlen, hogy éppen itt és éppen ma foglalkozunk ezzel a kérdéssel és éppen azért, hogy különböző ágazatainak éles megfogalmazása révén, tehát egyáltalában nem komp­romisszumos stílusban, nem elkenve a kérdéseket, megszüntessük annak kínosságát; nem véletlenszerű ez az alkalom, mert éppen József Attila személyisége és költészete veti fel mint mai kérdést. Sem párt és költészet viszonyát a mai Magyarországon nem lehet megérteni anélkül, hogy József Attilával ne foglalkoznánk, sem pedig József Attila költészetét nem lehet érdeme szerint méltatni a pártköltészet lényegének komoly meghatározása nélkül. A közfelfogás, legalábbis széles rétegek felfogása itt hamis dilemmát lát: az egyik oldalon állanak állítólag a pártköltők, a másikon helyezke­dik el az elefántcsonttoronyba visszahúzódó „tiszta” költészet. Ennek a hamis dilemmának régi, több mint egy évszázadra visszanyúló története van. Körülbelül száz év előtt hirdette, az akkor még nem forradalmi alapon álló Freiligrath : „Der Dichter steht auf einer höheren Warte als auf den Zinnen der Partei.” („A költő magasabb vártán áll, mint a párt ormai.”) Herwegh lépett fel akkor ellene, szenvedélyesen hirdetvén a pártköltészet létjogosultságát, és a fiatal Marx szerkesztése alatt álló Rheinische Zeitung — bár Marx akkor még nem volt szocialista, csak a forradalmi demokrácia híve — élesen állást foglalt Herwegh mellett. Ez a hamis dilemma, mint ahogy az a gyakorlatban igen sokszor tör­ténni szokott, karikaturisztikus formáiban jelentkezik a legtisztábban, 287

Next