Marosi Sándor - Sárfalvi Béla (szerk.): Európa 2. (Budapest, 1975)
Dél-európai országai
egyik legforgalmasabb kikötője, fontos szerepet vállal a nemzetközi víziút hajóforgalmában is. E kedvező fekvés a múltban stratégiai kulcshelyzetet biztosított a városnak. Éppen ezért birtoklásáért évszázadokon keresztül ádáz küzdelem folyt. A többször is gazdát cserélt város történetében az egyik legnevezetesebb esemény 1456-ban az akkori nándorfehérvári diadalhoz fűződik. Közvetlenül a Duna partvonala felett, a mintegy 50 m magas mészkőtetőn állott régi vár helyén a XVII. sz.-ban új vár, a még ma is ép Kalemegdan épült. A török uralom alatt levő város e vár körül, a Duna és a Száva partján helyezkedett el. Később, miután a szerb királyság fővárosa lett (1882), az alig több mint 26 ezer főt számláló város a magasabban fekvő szintek felé terjeszkedett. Az új városközpont Kalemegdantól távolabb, DK-i irányban, a régi török vízvezeték mentén térré kiszélesedő Terazije lett. E tér körül összpontosultak a szerény méretű, a századforduló kicsiny országára emlékeztető középületek. Az első világháború pusztításait a város gyorsan kiheverte s a megnagyobbodott országban funkciói fontosabbak lettek, az erőteljes építkezéssel megváltozott régi képe. A második világháborúban sokat szenvedett fővárosban pedig az újjáépítéssel egyidőben nagyszabású városrendezési és építési tervet dolgoztak ki és hajtanak végre. Teljesen eltűntek a régi Száva- és Duna-parti török és szerb negyedek. A nem műemlék jellegű alacsony épületek helyén egymás után emelték fel a több emeletes modern nagy lakóházakat és középületeket. Új városrész (Növi Beograd) épült ki a Száva túlsó partján Zemun (Zimony) mellett, amellyel híd köti össze. Belgrád tovább terjeszkedik a Száva mentén Ny-i és az Avala felé D-i irányban is. Az ország legnagyobb ipari centruma. 150 ipari üzemében több mint 70 ezer munkást foglalkoztat. Fejlett fémfeldolgozó- és gépipara mellett a vegyipara, textil- és élelmiszeripara is jelentős. Több óriás üzemmel („Ivó—Lola Ribar”-, „Nikola Tesla”művek) is büszkélkedhet. Az ország politikai életében vezető szerepe van, a tudományos és a kulturális élet irányítását azonban Zágrábbal megosztva gyakorolja. A tájképileg is nagyon szép fekvésű főváros igen látogatott, kedvelt turisztikai központ. Parkjai, múzeumai, műemlékei, műemlék jellegű épületei, az Avala és a Kalemegdan évente több százezer turistát vonz az ország minden részéből és külföldről is. A római eredetű Nis a Nisava két partján egykor az ország fővárosa volt. Lakóinak száma 1948-hoz képest több mint kétszeresére nőtt (128 ezer fő). Jugoszláviában a leggyorsabban iparosodó városok közé tartozik. Iparában élen jár az „RR”-művek (elektromos gépgyártás, röntgenkészülékek). A török erőd köré tömörült, keleties vonásokat őrző régi városmag mellé új lakónegyedek és modern középületek épültek. Ó-Szerbia egyik jelentős kultúrközpontja a közelmúltban egyetemet kapott. A balkáni nemzetközi főútvonal (vasút és műút) itt ágazik ketté: Szófia, ill. Skopje—Thesszaloníki felé. A város közelében levő Niska Banja nemcsak a város kiránduló helye, hanem gyógyfürdő is. Magas-Sumadija legnagyobb városa Kragujevac (70 ezer fő), Szerbia régi fővárosa (XIX. sz. első fele); ma a jugoszláv személygépkocsi-gyártás (Zastava) fő centruma. A gazdag gyümölcstermelő (szilva) körzet központjában régtől fogva híres gyümölcsfeldolgozó- (aszalt szilva, sljivovica) és zöldségkonzerv-iparáról. A városiasodás arányaira is jellemző, hogy amíg a felszabadulás előtt Ó- Szerbiában csak két város (Nis, Kragujevac) lélekszáma haladta meg a 30 ezret, ma már több város: Leskovac, Sabac, Smederevo, Cacak, Titovo Uzice, Pozarevac és Krusevac is több mint 30 ezer lakost számlál. Növi Sad (Újvidék) a Bácska legnagyobb városa, a Vojvodina (Vajdaság) közigazgatási székhelye. Lakóinak száma az 1948. évi 75 ezerről 140 ezerre nőtt. A Duna 433 28