Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)
Radnóti
RADNÓTI MIKLÓS József Attila harminckét éves volt öngyilkosságának évében. Radnóti Miklós harmincöt múlott, amikor Győr mellett, Abda község határában, egy kis nyúlgát mentén megölték német és nyilas gyilkosai. Így néki három évvel több élet adatott. Időtartamban csupán három év, de a József Attilával végző 1937 után Radnóti Miklósnak még végig kellett járnia az 1937—1944 közötti pokoljáró utakat. Poklokat, a lélek belső pokolköreinek bugyrait végigjárhatja a költő a békének, csöndnek szelíd korszakaiban is — ez igaz. Mégis, Radnóti Miklós életét és költészetének lényegét az határozta meg, hogy fiatal éveinek forradalmi bizakodását a fasizmus európai térhódítása törte meg, s életét, költői művét ebben az egyre apokaliptikusabbá váló korszakban kellett a maga mind szigorúbb költői és erkölcsi normái szerint kiformálnia. Hibátlan lejtésű, hibátlan erkölcsű versekkel, hibátlan emberi tartással felelt korának. A fasizmussal való állhatatos szembeállás a halál előtti pillanatokig s a makulátlan zengésű költői hang (..fölöttünk fú a förtelmes halál” — utolsóelőtti versének félelmetes alliterációi!) szinte a tarkónlövés előtt — a fejlődésnek ez a menete emeli Radnóti Miklóst vita nélkül József Attila mellé a magyar költészetnek ebben a korszakában. A fejlődésnek ez az iránya egyben rámutat arra az újra, arra a többletre is, amit Radnóti jelent a magyar költészet történetében, így erősíti azt a költői vonalat, amely Petőfin, Adyn, József Attila alkotásain át vezet, így erősíti költészetünk főirányát. S ezek a nevek, így együtt, mindennél jobban mutatják, hogy nem adott költői és politikai formulák ismétlése jelenti az irodalmunk, költészetünk főirányához való hűséget. Négy történeti korszak (ha József Attila és Rad-136