Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)

Radnóti

Radnóti költészetének első korszakában egyszerre ismerke­dik meg a forradalmi gondolattal és az izmusok formabontó kísér­leteinek lázas örömével. A fiatal baloldali írói csoportok rokon­törekvéseivel találkozik, ebben kortársaival azonos gyökérzetű, s József Attila példája rá is nagyhatású. Költészetében az izmusok jelentősége is annyi, mint József Attilánál: lázadás a társadalom gonosz „rendje” ellen, az új, szocialista mondandó számára ke­resi az új énekhangot, az új formát. Másrészt vonzotta Füst Mi­lán, József Attila hangvétele is, társakat, előképeket keresett ben­nük. Ami számunkra különösen vonzó, az Radnóti fejlődésének tö­retlen íve: ahogy az izmusok korlátlannak tűnő korlátái közül kilép, s a zárt formák egyre szigorúbb fegyelmét keresve mind tisztábban, mind gazdagabb árnyalással fejezi ki mondanivalóit. De nem ejt el egy jó hasonlatot, egy jó képet sem. Formabontó korszakának sok bátor ötlete, képalkotó módszere beleépül ké­sőbbi művébe is. Még a reichenbergi versei közt szerepelnek a háztetőn sivítva szeretkező macskák (Nocturno), hogy később egyre tisztultabb formában előkerüljenek többször is, legutoljára az 1943-ban írott, Párizsra emlékező versében. A nap fejére csa­pott kalap groteszk-kozmikus képe is többször kísért verseiben egyre egyszerűbb, egyre véglegesebb megfogalmazásban. Vagy a nyelvi formálásnak olyan groteszk elemei, mint a „simul hala­­sodva a borz víz” (Férfinapló), milyen letisztult formában, milyen kiérlelt, erős strófaként térnek vissza alig öt év múltán (Parton). Viszont fiatal versei közt is megtaláljuk már ezt a rá olyan jel­lemző reális-költői hangot: „ ... neszelve, hogy ropog a fiatal őzbak csontja amint álmában elnyúlva csak nő a pázsiton...” (Erdei ének valahonnan. 1929.,) S nem követhető-e végig, egyre emelkedve, egyre gazdagabban a természet, s táj ábrázolásának, érzékeltetésének ez a módja? Csak az imént említett, Parton c. versében ilyen szakaszokra, a termé­szetábrázolásnak erre a módjára találunk: 10 írók, népek, századok 145

Next