Sándor György: A televízió és a közönség (Budapest, 1973)
8. A szocialista tömegkommunikáció tartalma, tendenciája
dalmunkban a kommunista párt politikája fejezi ki a nép, a nemzet legfontosabb érdekeit és törekvéseit. Természetesen a népi jelleghez tartozik az is, hogy a műsorokban mennyire otthonosak a munkások, parasztok. Hányszor, hogyan és milyen fontossággal tudjuk megszólaltatni munkás- és parasztemberek véleményét aktuális és fontos kérdésekben. Ugyancsak nem formai kategóriát képez az sem, hogy népi és nemzeti kultúránk értékeit hogyan ápoljuk, s hogyan sáfárkodunk a múltból őrzött kincsekkel. Nyilvánvaló, hogy figyelmünk mindenekelőtt a harcos, forradalmi hagyományokhoz kapcsolódik, de egyre inkább észre kell vennünk, hogy a hétköznapok békés építőmunkájának is igen sok értékes tapasztalata halmozódott fel, és ezek is fontos tanulságokat tartalmaznak a mai ember számára. Történelmünknek különösen azt a vonulatát kell a figyelem előterébe állítanunk, amely kapcsolatban volt a nemzetközi haladással, amely szembeszállt elmaradottságunkkal, bezárkózottságunkkal — Kisfaludival szólva: „a bundás indulatokkal”. Tehát a reformkor és 1848; 1919 és 1945. Irodalomban az a vonulat, amelyet Csokonai, Petőfi, Ady, József Attila alkot. Művészetekben különösen azok a magaslatok, ahova József Attila, Bartók, Derkovics juttatta el a magyar nemzeti művészetet. Történelmünkben, az irodalom- és művészettörténetben még többet kell tennünk annak megértetéséért, hogy történelmünk igazi nagy határköve az 1918 —19-es forradalmi év. És hogy 1945-ben kezdődött hazánk történetének legjelentősebb szakasza. A mai dolgaink elrendezéséhez legalább ilyen fontos a jövő értelmes ábrázolása is. A kommunizmusnak mint az emberiség jövőjének kutatása: társadalmi, gazdasági, erkölcsi problémáinak felvetése rendkívül fontos feladatunk. A marxista társada203