Sándor László: Híd a partok között. Kapcsolattörténeti tanulmányok és dokumentumok az irodalom, művészet és művelődéstörténet köréből (Budapest, 1988)
Főhajtás szlovák írók előtt
írásműveiket. Nem véletlen tehát, hogy legtöbbet magyar nyelvből fordított szlovákra. Őt is, akárcsak Emil B. Lukácot, megigézte Ady lírája, így született meg 1950-ben Ady-fordításkötete, 1952-ben pedig József Attila- és 1953-ban Petőfi-fordításait tartalmazó kötete. „Ragyogó szlovák prozódiai megoldásokkal prezentálta Petőfi, Ady, József Attila költészetét, túlszárnyalva e tekintetben elődeit s élő műfordítókat egyaránt” 4 - állapítja meg Szalatnai Rezső, és értékelésével egyet lehet érteni, mert a Smrek tolmácsolásában olvasott versek szinte az eredeti illúzióját keltik. A hatvanas években írni kezdte visszaemlékezéseit, amelyeknek azonban csak az 1920-1930-as évekkel foglalkozó Poezia moja láska (Költészet a szerelmem, 1968) című kötete jelent meg. 1978-ban egy vaskos kötetben napvilágot láttak műfordításai. Azután már egyre ritkábban szólalt meg, betegeskedni kezdett. 1982. december 9-én hunyt el. Távozásával pótolhatatlan veszteség érte a szlovák irodalmat. Smrek mély embersége, idegen népek iránt érzett rokonszenve és megbecsülése nemes hagyományokon alapuló európaiságából fakadt. Velünk és a többi szomszéd néppel jó kapcsolatokat ápolt. Egész élete, munkássága, költői öröksége ezt tanúsítja. Napjaink, 1986/5 JEGYZETEK 1 L. Zádor András: Utószó in: A modern szlovák líra kincsesháza, Ján Smrek-Emil Boleslav Lukác, Budapest, 1966, 57. 1. 2 Vö. Elán, 1939. 5. 7. I. 3 L. Dobossy László: Egy közép-európai értékmentő: Zdenék Nejedly, in: Két haza között, 210. 1. 4 L. Szalatnai Rezső: A szlovák irodalom története, Budapest, 1964, 170. 1.