Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Tanulmányok - Társadalomtudományi Könyvtár (Budapest, 1974)
A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Hozzászólás egy vitához
Mindkét esetben kezdettől fogva potenciális parasztfelkelést jelentett a nagy tömegű parasztsereg gyülekezése. Az első esetben a keresztes sereg megmentette az országot a töröktől, a felkelésnek pedig sikerült elejét venni (ez egyáltalán nem ismeretes történetírásunkban). A második esetben kitört a parasztháború, és el is bukott anélkül, hogy a törökig jutott volna (ez viszont közismert). Történetírásunk egy elemi erejű „népi patriotizmus” megnyilvánulásaként tartja számon a paraszttömegek mindkét megmozdulását, legalábbis azok kezdeti fázisában. Ennek a szóhasználatnak akkor lenne tartalma, ha bizonyítható vagy valószínűsíthető lenne, hogy a parasztok valóban mint „hazájukra” tekintettek arra az országra, melynek politikai fogalmából ki voltak zárva, hiszen a késő középkorban az ország a nemesség universiíasát jelentette. Ha viszont valami más ideológiai mechanizmus húzódik meg a parasztság megmozdulása mögött, akkor a „népi patriotizmus” közbeiktatása azért nem szerencsés, mert valóságos összefüggéseket szorít háttérbe. E paraszti megmozdulások ideológiai motívumaira nézve kevés a közvetlen forrásunk. Ami kevés rendelkezésünkre áll, abból viszont - szögezzük le - a „patrióta” frazeológia teljességgel hiányzik, az érvelés egészen más dimenzióban mozog. Ez természetesen csak argumentum ex silentio. Arra nézve viszont, hogy a parasztság „hazája” mi volt, éspedig éppen azon a vidéken és abban az időben, amikor Nándorfehérvárra gyülekezett a parasztnép, vannak közvetlen támpontjaink. A keresztes toborzás során, 1456 kora nyarán, a Duna menti Kölyüd községben (elpusztult falu Baja és Zombor közt) azt bizonygatták a helybeliek az egyik toborzó szerzetesnek, hogy ez a patria igen tágas és népes, sok embert lehet felesketni a keresztre „e részeken”, „a környező 126