Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Művészetről - művészekről
nehézsége. Mert egészen más feladat elemezni a nyomtatásban megjelent verset, novellát, regényt, vagy drámát, mint a színész játékát és a verselőadó stílusát, módszerét. Az előbbi befejezett, zárt egység, az utóbbi pedig minden újabb műsorratűzéssel változik, alakul, formálódik, gazdagodik. Az interpretálásra minden művészeti ág közül leginkább vonatkozik az antik eredetű megállapítás: - Nem léphetsz be kétszer ugyanazon folyóba. -Ha megkérdeznék tőlem, hogy Major Tamás előadóstílusának melyek a legfontosabb jellemvonásai, elsőnek az agitációt, a mozgósítást említeném. Közvetlenül ezután szólnék stílusának értelmi elemeiről, szikár racionalizmusáról, a vers gondolati elemeinek az előadói koncepció középpontjába állításáról. A vers az ő számára gondolati egység, s emtek következtében, amikor egy verset előadói alkotássá formál, gondolatmenetek szerint építi fel művét, adja meg hangsúlyait. Nem azonos formában Majoréval, József Attila is az értelmi hangsúlyoknak, a racionális elemeknek adott nyomatékot, midőn verseit előadta. Az értelemhez szólott ő is, a racionális elemek hangsúlyozásával, gyönyörű érzelmi aláfestéssel. Major Tamás értelmi elemeket kifejező stílusáról nemegyszer modották, hogy hideg, racionalista előadóstílus. Pontosan akkor jellemzi Major verselőadásainak természetét e megállapítás, ha ilyen módon kiegészítjük: ez az értelmi elemekkel komponáló, hideg racionalizmus az előadott vers kompozíciós egységében lángot képes szítani, a vers szándékával egyenértékű lobogást támaszt. A művész verselőadói stílusának alapvonásai, módszere a 40-es évek elején alakult ki. Az eltelt két évtized leforgása alatt azonban változásokon ment át a Major-féle előadóstílus. Ugyanazt a verset ma más hangsúllyal, más árnyalással adja elő, mint húsz évvel ezelőtt. Az igény is más ma, mint annak idején volt. Más szemek villannak elé, más fülek figyelnek szavaira a közönség széksoraiból, s azok a régi szemek és fülek, amelyek akkor, tüntető egységben hallgatták szavait, maguk is más szituációból reagálnak szavaira. Verselőadói stílusának változását a sokrétűbbé válás jellemzi elsősorban. A sokrétűségen belül a halkabbá válás, az erősebb árnyalás, az éles hangsúlyok mellett a finom hanghatások alkalmazása. És, ami talán mindezeknél jellemzőbb: humorának színeződése. A négy ökrös sze-255