Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)

Költészetünk és a nagyvilág

»Hej, Federico García!« KUBA) NAPLÓMBÓL Olasz barátom Rino, és Rafael az emigráns spanyol, az egyik kerti asztalnál, a havannai kormányfogadáson, a könnyű hűsítő italokról már áttért a tömény italra. Társaságukban van egy érdekes, koromfekete kubai asszony. Maria Elena Molinetnek hívják, a Nem­zeti Színház munkatársa; rendező és kosztümtenező. - Garda Lcr­­cáról beszélgetnek. - Lorcától, aki nagy európai mintaképe a mai kubai kultúrának. Garda Lorcát személyes szálak is fűzik a szigetországhoz, 1936 tavaszán járt itt; előadásokat tartott, s vannak Kubában kelet­kezett, illetőleg itteni emlékekhez kapcsolódó versei, utalásai. Még­sem csak ezek folytán él elevenen Lorca életműve a kubai irodalmi és művészeti életben. A XX. század legnagyobb spanyol költőjének és drámaírójának a neve számukra jelképes név. Jelképes név, mint a spanyol fasizmus egyik első áldozatának a neve. És túl a jelképen: Lorca népisége, életművének, drámáinak a spanyol feudalizmus vi­lágát kifejező konfliktusai elevenen aktuálisak a kubai irodalom kubai művészet számára. Amit megalkotott, amit a népi gyökerű képzelet és a modern stílustörekvések szintéziseként létrehozott, nagy példaként ragyog a forradalom után győzedelmeskedő, a sziget­­országban ugyancsak a népi hagyományokra épülő irodalmi és mű-, vészeti törekvések szemhatárán. Lorca műve a spanyol nyelvterületen elsősorban Kubában és a 18 Örökség és örökösök 273

Next