Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költők és írók
Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők, - mikor jöttek, mást mit is tehettek, költő voltál, - megöltek ők. Harcát a nép most nélküled víjja, hej, Federico García! És a hatsoros versalkotás létrejöttét követő esztendőben a magyar költő az Első eclogában újra csak emléket állít az „igazra tanú”, mártírhalált halt költőnek. Lorca neve így lett jelképes név Magyarországon, mielőtt műveit egyáltalában ismerhettük volna. A felszabadulás után azonban a jelképes név mögé felsorakoztak írói alkotásai is. Művei egymást követve látnak napvilágot, s drámáit a fővárosi és a vidéki színházak átütő sikerrel hozzák színre. Ma már minden munkája olvasható magyarul. Igaz, kevés olyan művelt nép van a világon, amelynek nyelvén ne adták volna ki alkotásait. De összes müvei csak franciául, magyarul és németül jelentek meg. A magyar teljes Lorcának különleges értéket kölcsönöz, hogy a fordítók sorában ott találjuk legkiválóbb költőinket, íróinkat. És nem véletlenül. Műveinek átültetői és értelmezői a hazai tradícióba beilleszkedő alkotót fedeztek fel García Lorcában; a két XX. századi nagy magyarral, Bartók Bélával és József Attilával - nem azonos, de - rokon módszerrel teremtő művészt, aki szerves egységben népi és intellektuális költő, aki műveiben érzékenyen válaszol a maga jelenének minden rezzenésére és a humánum legfelsőbb fokán hatja át a társadalmi felelősségérzet. Ezért válhatott García Lorca alig másfél évtized alatt irodalmi és színházi életünk szerves részévé. Ha élne, június 5-én lett volna hetven esztendős. Bartók tizenhét évvel öregebb, József Attila pedig hét esztendővel fiatalabb volt nála. De nemcsak az évek száma szerint helyezkedik el Lorca két magyar kortársa között. Ideológiai tekintetben a spanyol túllépett Bartókon, József Attila magasát azonban nem érte el. García Lorca a burzsoázia kispolgári vonásai elleni romantikus tiltakozással kezdte pályáját, hogy azután, közvetlen spanyol elődei példája nyomán, hatalmas műveltségével lehatoljon a nép világába, kifejezőjévé érve a klérus és a feudalizmus nyomása alatt élő népének, s legérettebb korszaká-158