Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költészetünk és a nagyvilág
Egy olyan országban szerzett személyes tapasztalataimról számolok be inkább, ahol a „hivatalosak” körében ugyanúgy gyűlölet tárgya még a mi szavunk, az ő szava, mint hazánkban volt a költő életében. Két esztendővel ezelőtt Olaszországban, József Attila verseinek egyik ottani fordítója mondta nekem, hogy véleménye szerint, századunk három legnagyobb költője: az orosz Alekszandr Blok, a spanyol Garda Lorca és a magyar József Attila. Az olasz fordító nem kommunista és - meg kell jegyezni azt is -, nem ismeri Ady Endrét. Az sem volt világos előtte, hogy Biok és Ady Endre egy korábbi, egy más korszak világát fejezik ki, mint a Franco csendőreinek áldozatul esett spanyol és a Horthy-fasizmusban halálba menekült magyar költő. Úgy hiszem - az elkövetkező időben tudomásul fogja venni az egész világ -, hogy a két háború közti időszakban olyan művet hozott létre József Attila, amihez hasonlót, ilyen szinten előtte és utána is kevesen a föld kerekén; nem szocialista országban világirodalmi jelentőségű, szocialista költészetet alkotott. Ugyancsak két esztendővel ezelőtt, részt vettem Itáliában irodalmi esteken, előadást tartva az ő költészetéről. Kitűnő előadók olasz fordításban szavalták verseit. Megvallom, nem az előadókra és nem a versekre figyeltem, hanem a közönségre; lestem az olasz értelmiségiek, munkások és munkásasszonyok arckifejezését. Figyeltem, miként reagálnak a Mama című versre, A város pereménre és más alkotásaira a költőnek. Az irodalmi estek után, midőn barátaimmal jártam Róma keskeny utcáit, a kopott munkásnegyedeket, szerettem volna elmondani Attilának, hogy a római proletár anyák és proletár férfiak - akikhez már eljutottak szavai - a nagy alkotásokból áradó erő nyomán ugyanolyan megrázkódtatással teszik magukévá verseit és hasonló sokszorozott energiával gazdagodnak műveiből, mint hajdan a magyar proletárok és ma már az egész magyar nép. Néhány héttel ezelőtt egy olasz folyóiratban megjelent József Attila Szocialisták című költeménye. Midőn a forradalmi verset olasz fordításban olvastam, egy tíz évvel ezelőtti, újra csak itáliai élményem tolult fel emlékezetemben. Bariban, az olasz csizma sarka fölött épült kikötővárosban, nagy tömeg előtt hallottam szavalni Petőfi-verseket, köztük azt, ami így kezdődik: 267