Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Költészetünk és a nagyvilág
Maria Elena odaadóan figyel: a legnemzetközibb nyelvből, a zene ritmusából, a muzsikából megértett sorokra, és újra csak mondja utánam a megfelelő sorokat spanyolul. Most már nemcsak az arckifejezése, szavai is követelik a folytatást : Soká születik párja - tán sose jön világra ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag. Elcsukló szavaimmal siratlak, délceg fenség, s a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt. Garcia Lorca Nagy László-fordítása által agitátora lett a magyar költészetnek. Agitátora; hiszen az imént még ironikusan vitatkozó asszony egyszerre érdeklődni kezdett költészetünk iránt. Zenei érzéke felismerte a magyar vers erejét, s most már egyenesen kért - idézzek tovább magyarul, magyar verseket. - A stílszerűség okán Radnóti Miklós hatsoros remekét, a Federico García Lorcát citáltam először. Azután Petőfit, Petőfi után Adyt és legvégül József Attilát. A győzelem biztos érzésével tervszerűen válogattam József Attila verseiből. Elsőnek az Öt szegény szólt mondtam el: Az égen ha felhő volna, égő kendőként lobogna. A síkon ha dinnye volna, sisteregne és ugorna. Öt szegény szól: - Megfürödnénk, megöblítenők az inget, azután meg továbbmennénk. Megcsinálnánk mi már mindent. Két-három sor elhangzása után Maria Elena arcán újabb változást észleltem. Ahogy egymást követték a szakaszok, szinte egész lénye mozgásba jött, s érzékeny ujjai ritmust zongoráztak a kerti asztalon. Érződött, látszott, tudtam - hisz ezzel a céllal válogattam a költő alkotásaiból -, hogy a József Attila-vers zenei emlékeket 278