Tolnai Gábor: Örökség és örökösök. (Kazinczytól máig) (Budapest, 1974)
Jegyzetek
cikkem elé a következő szöveget nyomattam: „A Konyorcsik János műveinek a Kulturális Kapcsolatok Intézete termében rendezett kiállítása megnyitásán hangzott el ez az írás. Nem vagyok művészeti kritikus, s ezért nem is volt szándékomban a megnyitó szavak közreadása. De az eddig megjelent kritikák hangvétele, különösképpen egy eddig ismeretlenségben élt »műkritikusnak«, Nagy Zoltánnak minden elemzést nélkülöző, fölényeskedő sorai késztetnek arra, hogy írásomat mégis közreadjam. Remélve, hogy vitát indíthatok el Konyorcsik János művészetének hiteles értékelése céljából.” - Cikkem nyomán a Kritikának még ugyanabban a számában nyilatkozott Rózsa Gyula. Rózsa védelmébe veszi a negatív recenziókat, azonosítja magát Nagy Zoltán véleményével. A Kritika ugyanez év májusi számában Újvári Béla visszatér a kérdéshez, Konyorcsik Jánosról című írásában. Hasonlóan, miként én, pozitívan szól a művészről. Rózsa Gyula - miként korábban - a vitacikkre ugyanabban a számban reagál; fenntartva korábbi nézetét, ezzel a záró mondattal: „Tolnai Gábor és Újvári Béla kitűnő szobrásznak tartja a kiállítót. Nagy Zoltán és mások sokkal kevésbé tartják kitűnő szobrásznak. Vitánkat az idő fogja eldönteni. A Kritika a maga részéről, le is mond a folytatásról és a türelmes kivárás álláspontjára helyezkedik.” KÖLTÉSZETÜNK ÉS A NAGYVILÁG Adyról Bukarestben. - A költő halálának 50-ik évfordulója alkalmából Bukarestben, a Köztársasági Palota kistermében megtartott ünnepségen elhangzott előadás részlete. Ugyanilyen rövidített formában jelent meg a bukaresti Előre című magyar nyelvű napilapban, 1969. január 26-án. Az Előrében cikkem címe ez volt: Fél évszázad. JÓZSEF ATTILA József Attila születésnapjára. - A Népszavában jelent men, 1960. IV. 10. József Attila versei spanyolul. - A Népszabadság 1963. III. 10. számában adtam ki. 406