Unger Mátyás - Szabolcs Ottó: Magyarország története (Budapest, 1973)
A 13. század derekától a mohácsi csatavesztésig
40 ezer körülire becsült keresztes sereggel a vár felmentésére sietett. Az utolsó pillanatban érkezett: a török ágyúk tüze hatalmas falrészeket rombolt le, elestek a külső őrtornyok, s a kimerült védők a halálra készültek. Hunyadi először is áttörte az ostromzárat. Maga Hunyadi is a várba ment, s átvette a védelem irányítását. Mivel a külső várfalakat a török már szinte teljesen lerombolta, az ellenség rohamai egyre veszélyesebbekké váltak. A döntő rohamnál már a belső vár kapujáig jutott az ellenség. Ahogy az egy későbbi oklevélből kiderül, az egyik török fel is tűzte a győzelmet hirdető lófarkas zászlót a bástyafokra, Dugovics Titusz azonban önfeláldozóan magával rántotta. 1456. július 22-én a keresztesek ellentámadása eldöntötte a csata sorsát. A „kézművesek, parasztok, szegény emberek, falusi papok, deákok, kolduló barátok” serege rajtaütött a törökön. Amikor a szultán el akarta vágni visszavonulásuk útját, Hunyadi is beavatkozott a harcba, és sikerült elfoglalnia a török ágyúkat. A két tűz közé szorult ellenség ezután már csak a menekülést választhatta. A világhódítót „paraszti kéz verte le, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában” - írta Thuróczi, a kor történetírója. A világraszóló nándorfehérvári győzelem még hetven évnyi haladékot szerzett Magyarországnak. Más részről viszont nagy árat követelt, néhány héttel később a táborban kiütött pestisjárvány elragadta a híres törökverőt, a nagy Hunyadi Jánost. MÁTYÁS KIRÁLY Hunyadi János halálát a nagy hatalmú Cillei-Garai-féle főúri liga aljas módon a Hunyadiak megsemmisítésére akarta felhasználni. Rágalomhadjárattal kezdték, majd addig merészkedtek, hogy hadsereggel követelték Hunyadi Lászlótól Nándorfehérvár kulcsait. De a híres hadvezér daliás fia a hadsereget kizárta, s csak Ciliéit és annak rokonát, V. Lászlót engedte be a várba. Ott azután véres jelenetek játszódtak le. Tárgyalás közben a heveskedő Ciliéi kardot rántott, mire Hunyadi berontó hívei lekaszabolták. A megrettent király esküvel fogadta, hogy nem áll bosszút a cselszövőért, amikor azonban sikerült Budára jutnia, újra a Hunyadiak ellenségeinek játékszere lett. A Hunyadifivéreket, főbb párthíveikkel együtt udvarába csalta, elfogatta, s Lászlót hitszegő módon lefejeztette. „Az ország fejét ütötték le” - keseregtek mindenfelé, amikor hírét vették, mi történt a budai Szent György téren. A kiáltó törvénytelenségre a Hunyadi-párt - Szilágyi Mihály és Szilágyi Erzsébet vezetésével - fegyveres szervezkedésbe kezdett, mire a nyílt felkeléstől rettegő király - Mátyást foglyaként magával hurcolva - Prágába menekült. Nem is jött onnan vissza többet. Esküvőjére készült, amikor - valószínűleg megmérgezték - váratlanul meghalt. 1458 csikorgóan hideg januárjában királyválasztásra jöttek össze a rendek. A főurak Budán, a köznemesek Rákoson. A főurak közt több híve is volt Frigyesnek, a német császárnak, mások a Jagello-házból akartak választani. Garai László nádor és Újlaki Miklós bán viszont legszívesebben a maguk fejére tették volna a koronát. A köznemesség és az ország népe azonban a nagy Hunyadi fiát kívánta. A főurak hosszas alkudozás 60