Vértes László: Medveemberek krónikája (Budapest, 1957)
II. Íróasztalnál
KÖZÖS ERŐVEL.. „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált.” (József Attila) Nehéz fogalmat alkotni arról, milyen nagy tömeg háromezer barlangimedve-fog. Hetekig állt az Őslénytár egyik asztalán csoportonként lapos tálcákra rakva, csomagolópapírral letakarva, mint a megháromezerszerezödött lelkiismeretfurdalás. Kellene velük valami okosat csinálni. De kinek van ideje és türelme nekiállni ennek a mesebeli kásahegynek? Megszámoltuk, kiválogattuk közülük a kopott, szuvas, torzult példányokat, egyes fogakon öregségi statisztikát készítettünk, de megmaradt zömük, mint végtelenbe vesző foghadsereg, s lidércként ültek álmatlan éjszakáimon. Sok titkot lehet még kicsikarni belőlük, sok fontos kérdésre rejtenek választ, de ki lesz a bátor, aki nekiáll a reménytelenül nagy feladatnak? Ekkor lépett a színre Soltész Béla. Nem múzeológus, távol áll a régészettől, földtantól, őslénytantól. Mérnök, aki baráti kapcsolatok révén jött közénk, így szerzett tudomást problémáinkról. Kíváncsi ember, aki örömmel legelteti szemét az asztalainkon felhalmozódott anyagokon, érdeklődik munkánk, eredményeink, tapogatózó kísérleteink után. Egyszer, már jóval az istállóskői ásatásaink befejezése után, benn járt a múzeumban, és odavetőleg, csendesen megjegyezte, hogy kétféléhez ért, kettőt szeret: fényképezni és matematikai számításokat végezni. Ha valami ilyenféle munkánk akadna, gondoljunk rá. — A barlangimedve-fogak! — villant át agyamon, és azonmód átcipeltem Soltész Bélát az Őslénytárba. Megmutattam neki lidérceimet. Csak állt előtte, kissé elszontyolodva, és gyengén tiltakozni akart. Nem tudja, milyen feladata lehetne a fogakkal kapcsolatban, nem ért a kérdéshez, azt sem tudja, hol kell hozzákezdeni. Hiába fickándozott, vergődött azonban, horgon volt már. Áldozata lett az Istállóskő gazdag leletanyagának. A következő hónapokban minden szabad idejében mért, számolt, ismét mért és ismét számolt. . . Megközelítőleg húszezer számítást végzett a fogakon, és a maguk nemében egyedülálló vizsgálatainak eredményét alig öt oldalas cikk táblázatain, grafikonjaiban közölte. Nem tévedek 139