Zolnay Vilmos: Miért szép a szép (Budapest, 1962)
A művészi tükrözés eszközei
József Attila idézett versében a rímnek ilyen használatára nem találunk példát. Nála azonos hosszúságú sorok csengenek össze a szakasz végén is. Ez a formai eltérés okozza — többek közt —, hogy a két vers szakaszt záró hangulata más és más. Ebből a példából már nemcsak az tűnt ki, hogy ha már két formai elem kapcsolatát vizsgáljuk, csökken két különböző tartalmú vers formai hasonlósága, hanem az is, hogy a forma mint szolgálja a tartalmat. Ezt persze első példánknál is kimutathattuk volna. A József Attila versben (szemben az Ovidius fordítással) sok daktilust (egy hosszú és két rövid szótag) spondeus (két hosszú szótag) helyettesít, ez méltóságteljesebbé, komolyabbá teszi a vers zenéjét a mondanivalónak megfelelően. Talán az is nyilvánvaló, hogy a legkisebb tartalmi változás formait is von maga után. Véletlenül tudjuk, hogy József Attila idézett disztichonjában először a hős jelzőt szánta a katonának, majd tartalmi meggondolásból változtatta ádázra. Ez formai változást idézett elő a soron, amely ekkor így hangzott: „Itt nyugszom. Franco besorolt ádáz katonának." Valószínűnek tarthatjuk, hogy a kezdő sor ezután végleges alakját formai okoknak köszönheti. A költőnek nem tetszett, hogy a Franco szó hangsúlya a versben nem esik egybe a természetessel. Pedig ez fontos szó — az egész vers értelmét ez adja meg —, a vers elejére és a versláb hangsúlyos helyére kellett kerülnie. Odahelyezte, s ez a formai változtatás módosította a tartalmit is. Sajnos nincs terünk arra, hogy további és mélyebbre hatoló elemzésekkel bizonyítsuk, hogy két különböző tartalmú műnek csupán formai elemeik lehetnek azonosak, de ezeknek az elemeknek szövevényes és végtelen lehetőséget magában rejtő kapcsolódásaik — a forma egésze — soha. Más tartalom — más forma. Egész egyszerűen azért, mert a tarta104