Dominé, André: Bor (Budapest, 2008)

Franciaország

E tekintetben máig nincs változás. A pro­vence-i össztermés négyötödét ma is rozénak dolgozzák fel. Mi lehet jobb egy vincellérnek annál, ha szüret után alig fél évvel elkel az egész termés és a következő szüretig az utolsó cseppig meg is isszák? Az így termelt bor hamar meg­hozza a hasznot, és a pincemunkával sem kell sokat bíbelődni. A gazdaságok és a szövetkeze­tek többsége ki is aknázza ezt a lehetőséget. A minőség azonban gyakran hagy kívánni­valót maga után. Nem csoda, ha a rozét szélté­­ben-hosszában könnyű, de nem túlságosan ko­molyan veendő bornak tartják. Közben egyre több példa van rá, hogy kitűnő rozék is készül­nek, akár úgy, hogy a szőlőt azonnal kipréselik, és ekkor nemes, halványszínű bor az eredmény, akár úgy, hogy annyi szín- és cserzőanyagot vonnak ki a mustból, hogy valamivel erősebb, málnaszínű borokat kapjanak. A szezonális rozé ugyanakkor elfed egy má­sik tényt. Provence semmivel sem marad el a fejlődésben a többi délfrancia vidék mögött, mert itt is egyre több birtokon készül vörösbor, méghozzá nagyon is magas színvonalon. A fe­hérbor ritkább, a színvonala is átlagos. Négy ki­csi, de annál híresebb termőkörzet érdemel fi­gyelmet a régióban: Bandol, Cassis, Bellet és Palette. Mindegyikben évről évre meggyőzőbb módon jutnak kifejezésre a termőhely és a bor kvalitásai. Betelepültek és PÁLYAMÓDOSÍTÓK Két tényező hatott komolyan a provence-i bor­gazdaságra. Az egyik, az algériai franciák, a „feketelábúak” ideözönlése 1962 után. Ők már csak az éghajlat miatt is igyekeztek Provence­­ban és a Midiben letelepedni, és hihetetlen energiákat mozgósítottak annak érdekében, hogy új egzisztenciát teremtsenek maguknak. Gyakran a korra alapozták megélhetésüket. So­kan közülük már rendelkeztek arra vonatkozó tapasztalattal, hogy miként lehet bort készíteni nagy hőségben, éppen ezért nyitottan fogadtak olyasféle újításokat, mint például a hőmérsék­let ellenőrzése. 1980-tól kezdve a provence-i borgazdaságok kezdték vonzani a pályát változtatókat. Elte­kintve attól, hogy a táj milyen igéző hatást gya­korolt rájuk, valamennyiük közös vonása volt, hogy szerelmesei voltak a bornak, igaz, ez addig főleg a bordeaux-i és burgundi nagyborok irán­ti lelkesedésben mutatkozott meg. Már meglévő szakértelmükre, s nemegyszer komoly anyagi erőforrásokra támaszkodva szá­mos birtokot hoztak rendbe és igazítottak a modern kívánalmakhoz, s megkezdték a minő­ség forradalmi javítását. A Franciaország többi részéből, de Németországból, Angliából, Skó­ciából, Hollandiából, Svédországból, Dániából, Svájcból és az Amerikai Egyesült Államokból érkező újoncok közül mind többen a bio­gazdálkodás hívei, és ez a változás meg is látszik a borok minőségén. Raymond de Villeneuve nagy lelkesedéssel indí­totta be a Cháteau de Roquefort borgazdaságot Henri de Saint- Victor gróf és a fia, Eric­a Bandol lankadatlan védelmezői 302 Provence

Next