Hóman Bálint: Magyar középkor II. kötet - Historia incognita 1. - Történettudomány (Máriabesnyő - Gödöllő, 2003)
Zsigmond király
Zsigmond király rály mellé. Császár létére holtában is magyar király akart maradni. Zsigmond király kerek ötven évig ült Szent István trónján. Elődei közül korban csak Szent István, uralkodási idő tekintetében egyik sem közelítette meg. Uralkodásának félszázados korszakához átalakító hatás és fejlődéstörténeti jelentőség tekintetében csak Szent István és II. András kora hasonlítható. Szent István félszázada a nyugati keresztény kultúrközösségbe vezette be a magyar nemzetet. II. András kora átmenet a keresztény középkorból a lovagokba. Zsigmond uralkodása a lovagkor és a renaissance határmezsgyéje volt. Trónraléptekor még Nagy Lajos lovagjai, az öreg Szécsi Miklós, Lackfi István és társaik álltak mellette. Virágkorában prerenaissance-államférfiak - Garai Miklós, Ciliéi Hermann, Maróti János, Ozorai Pipó - vették körül. Halála előtt a XV század derekának hatalmas nádora, Garai László vitte Macsó kormányzatát - honnét egykor apja és nagyapja is elindultak az emelkedés felé - s mint egyszerű csapatvezérek, udvari vitézek már ott álltak mellette Hunyadi János és Ciliéi Ulrik, a legifjabb Garai korának vele együtt legfőbb szereplői. A három nemzedék egy egész század képviselője volt, a nápolyi győzelmes bevonulás és Nándorfehérvár 1456. évi visszafoglalása közt eltelt századé, mely válaszfalként és összekötő korszakként ékelődött két egymással merőben ellentétes világ, más eszméknek, ideáloknak és célkitűzéseknek hódoló két világtörténeti korszak, a lovagkor és a renaissance közé. Ennek az átmeneti, vajúdó korszaknak volt reprezentánsa maga Zsigmond király, aprerenaissance-nemzedék egyik legkimagaslóbb alakja. Zsigmond egyéniségében világosan felismerhetők a megelőző korból, nagyapjától átöröklött lovagi vonások. Sokszor bizonyított személyes bátorsága, sőt vakmerősége, a lovagkirályokra jellemző nyájas bőkezűsége, a lovagkori eszmék - keresztes hadjárat, hitvédelem, az egyház egységének szolgálata, a nőtisztelet - iránt való lelkesedése, a lovagi életformák - pompás udvartartás, lovagi tornák - kedvelése, Szent Lászlónak, a magyar lovagkirály eszményképének nála is megnyilvánuló tisztelete egytől-egyig lovagi gondolkodásra vallanak. Politikájában már a renaissance-morál nyilatkozott meg. A lengyel királylyal szemben követett ravasz és kétértelmű eljárása, melynek során a litván függetlenség előkészítésével egyenesen hitszegést követett el a hozzá bizalommal és barátsággal közeledő Ulászlóval szemben, és éppígy az angol királlyal a franciák ellen kötött szövetsége, mikor alig pár hónappal előbb még Párizsban hangoztatta barátságát, igazi renaissance-politika volt. Az ébredő renaissance szelleme jutott kifejezésre erkölcstelen életmódjában, kétes sze-198