Uhrman Iván: Üzenetek Középföldére. Tolkien-tanulmányok - Irodalom- és művészettörténet (Máriabesnyő, 2023)
Egy üzenet Középföldére
„Varrólány-ízlés” – kiáltják erre még ma is sokan. Itt, Magyarországon is. Ahol pedig nem kisebb író, mint Csáth Géza már 1908-ban – ugyanakkor, mikor Mikszáth megírja az idézett utószót – éppen az Andersen-mesékre hivatkozva utasítja el a naturalizmus egyoldalú értékrendjét. „A naturalista írók művészete után érdeklődtem, és azt képzeltem, hogy Andersen bácsi, mint művész, alaposan elbújhat mellettük, akik tökéletesen és részletesen figyelik meg az életet. Nem tudtam még, hogy a bölcsesség nem az őszinteségben van, s nem is a hazugságban, hanem másutt, a kettőn kívül.” (A vörös Eszti.) És ugyanitt hangzottak el József Attila szállóigévé lett sorai Thomas Mann üdvözlésére 1937-ben: „...az igazat mondd, ne csak a valódit...” Igen, a művészi „igaz” feltétlenül több, magasabb rendű igazság, mint az elsődleges valóságé. Megnyilvánulhat éppen abban is, de hosszabb távon nemigen fér el benne. Még egy Andersen-mesében is inkább. Pedig hát Andersen meséi, ezek az alkalmankénti remek humoruk mellett is igencsak kicsinyesen szépelgő biedermeier alkotások éppen csak annyira szakadnak el az elsődleges valóság világától, amennyire azt a biedermeier nyárspolgári felfogása is megengedte (persze csakis a gyerekszobában). Holott az álmok, az irrealitás világa művészi szinten nagyon is igaz világ. A valóság viszont csakis az ő kiegészítésével lehet igaz. Hiszen az embert az is megkülönbözteti az állattól, hogy ébren is tud álmodni. A Végtelen Történet főhőse is erre döbben rá: Fantázia birodalma és az ő saját világa kölcsönösen nem létezhetnek egymás nélkül. Nem véletlen, hogy az ókori irodalom legnagyobbjai oly gyakran merítették témájukat a mítoszok világából. Ezekben a mítoszokban a modern vallástörténet nagyjai az emberiség „kollektív tudatalattijának” megnyilvánulásait, a legősibb, legegyetemesebb jelentőségű emberi élmények „archetípusainak” őrzőit látták. Az antik mitológia témáit persze már a klasszicizmus újra népszerűvé tette az európai irodalomban. Ám a klasszicista szerzők általában éppen azt nem látták meg, ami egy-egy mitikus történet felszíne alatt rejlik, így e történetek a romantikusok számára 16