Ács Pál - Jankovics József - Kőszeghy Péter (szerk-): Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I. Humanizmus (Budapest, 1998)
Janus Pannonius
228 JANUS PANNONIUS 149 1-2 Lorenzo Valla 1457. aug. 1-jén halt meg. A nagy hírű humanista tudós halála Janusból hasonló felháborodást, az istenek döntésével szembeni méltatlankodást vált ki, mint amilyet Cicero Tusculanae disputationes (Tusculumi beszélgetések) című művében Theophrasztoszról (i. e. 372-288), a görög filozófusról mesélt el (Tűse. 3,69): Theophrastus autem moriens accusasse naturam dicitur, quod cervis et cornicibus vitam diuturnam, quorum id nihil interesset, hominibus, quorum maxime interfuisset, tam exiguam vitam dedisset. A megfogalmazás (quisputet esse deos) rokonítható Ovidiusnak Tibullus halálára írt elégiájával (am. 3,9,35-36), ill. az Anthologia Latina egy hasonló tartalmú disztichonjával (24). Az expozícióban megfogalmazott gondolat az Elegia in Maecenatem című költemény ismeretlen szerzőjénél is a sorsnak azt az igazságtalanságát panaszolja, hogy a híres műpártoló, Maecenas rövidebb életet kapott, mint a szarvasok vagy a hollók (Elég. in Maec. 1,115-118). 150 1-2 Hunyadi János 1456. aug. 11-én halt meg a zimonyi táborban kitört pestisjárványban. A fordításban elsikkadt az a tény, hogy az (általa) kormányzott Pannonia dicsősége (ille gubernatae gloria Pannoniae) volt, azaz kormányzó (gubernator, 1446. jún. 6-tól 1453 január elejéig). A „nagy Hunyadi” jellemzése (Tureorum ille horror in armis) Ovidiusnak Akhilleuszra (met. 12,612: timor ille Phrygum), Lucretiusnak és Senecának Publius Cornelius Scipióra (Lucr. 3,1034: Scipiadas, belli fulmen, Carthaginis horror; Sen. epist. 86,5: ille Carthaginis horror) vonatkozó megfogalmazásaira épül. 3-4 Az epitaphium második fele a 2. epigramma kapcsán idézett Vergilius-sírvers kulcsszavait utánozza (creat-rapit-nunc tenet). Hunyadi János apja Luxemburgi Zsigmond királytól kapta 1409-ben királyi adományul Vajdahunyadot, s nevét is erről vette (Hwniiad = Hunyad). Fiát, Hunyadi Jánost 1453. február 1-jén ruházta fel V László a Beszterce (Bistricia, Biztritia) örökös grófja (comes) címmel. Janus zárósora szójáték (Nandoris Alba/Álba Iulae), ennek kedvéért írja, hogy Hunyadi János Nándorfehérvárnál halt meg. 151 1-2 Itt is az Akhilleuszra vonatkozó ovidiusi sorok (met. 12,612: timor ille Phrygum; 13,281: Graium murus Achilles) segítségével jellemzi Janus a nándorfehérvári diadal hősét. 3-4 A keresztény világ ellenségét (mundi hostem) legyőző Hunyadi János - csakúgy, mint Jézus Krisztus - a halálon is diadalt aratva (Paul Nol. carm. 30,93: Victricem referens superata morte salutem), élve szállt a csillagok közé (sidera vivus adit). Azaz ő lelkében, testében sértetlen-élő (integer, vivus). Cicero Somnium Scipionis című művében olvashatta Janus azt a keresztény felfogással jól összeegyeztethető gondolatot, hogy a földi életében magát nemes törekvéseknek szentelő ember, aki eredendően részese a világalkotó, a princeps deus (démiurgosz) által létrehozott világszellemnek, csak testi valójában hal meg, lelke a halál után visszatér igazi hazájába, a Tejútra, a csillagok közé (Cic. somn. Scip. 3,3: „mindazok számára, akik megmentették, megsegítették a hazát és növelték határait, külön hely van kijelölve az égben, ahol boldogan élvezhetik az örökkévalóságot. Mert a legfőbb istennek, aki a világmindenséget kormányozza, semmi sem kedvesebb a földi dolgok közül, mint az embereknek jogrenden alapuló társulásai és egyesülései, amelyeket államoknak neveznek. Ezek irányítói és fenntartói az égből szállnak alá, s oda térnek vissza.” Havas László ford.). A cicerói gondolat az antik költészetben is megjelenik (Manil. 1,753-761; Ven. Fort. carm. 1,10,2; 4,8,6; 4,13,12; Prűd. perist. 2,268-272 etc.). 5-6 Az ókori Rómában a diadalmenetet tartó hadvezérek a Capitoliumra, Róma hét dombjának egyikére, a capitoliumi várba hajtattak fel. Janus kifejezései elsősorban Clau-