Ács Pál - Székely Júlia (szerk.): Identitás és kultúra a török hódoltság korában (Budapest, 2012)
Változó törökkép az irodalomban
298 SZILAGYI EMŐKE RITA 76 Jóllehet, a Budai Krónikái követi, azonban az 1468 és 1474 közti évekről hallgat. Vö. Domanovszky Sándor: A Dubniczi krónika. Forrástanulmány. Klny. a Sz 1899-ik évi folyamából. Bp., 1899. 75. 77 A példákat lásd Uo. 76. 78 Uo. 74-75., vö. Kertész: i. m. (75. j.) 78. Kertész szerint a magyar történetírásban ez az első olyan mű, melyben még élő uralkodót bírálnak. 79 „Február hatodikán, szent Dorottya napján esett el a trójaiak kezétől a kegyes nép, / a váradi nép vétkét nyögi e vész.” Vagy versben: „Szűzi Dorottya után hívőt ölt a pogány; / A kor bűne miatt sírnak a váradiak.” Ford. TÓTH István. Erdélyi Múzeum 57 (1995) 1. 80 A szótagszám és a szórend kérdése már csak azért is érdekes lehet, mivel egy csíziós versről van szó, ugyanis február hatodikát Dorottya napjával jelzi az ismeretlen szerző. Igaz, Heinrich Gusztáv definíciója szerint ez a vers nem tartozik a csíziós versek közé, mivel szerinte a csíziónak nem a hexameter a legfontosabb ismertetőjegye, hanem a „sillaba quaeque diem” elvének betartása, tehát a szótag és nap megfeleltetésének elve. Ez a feltétel itt nyilvánvalóan nem teljesül, hiszen a Dór szótagnak a hatodik szótagnak kéne lennie. Vö. Heinrich Gusztáv: A Cisio-Janus történetéhez. EPhK 3 (1879) 546-547. 81 Ezt a feltételezést támaszthatja alá az is, hogy a Várad környéki események miatt a mű keletkezési helyéül Váradot szokás megjelölni, vö. Kertész: i. m. (75. j.) 78. 82 Kovachich, M. G.: Scriptores rerum Hungaricarum minores inediti. Buda, 1798. II. 1, 7. 83 A két epitaphiumról lásd GerÉzdi: i. m. (67. j.) 169-170. A verses epitaphium szoros kapcsolatot mutat a Szent /.dszfó-énekkel, bizonyára annak ismeretében íródott. 84 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus, ed. Galántai Erzsébet és Kristó Gyula. Bp., 1985. 10. cap. De laude Scitarum et de gentibus de Scitia ortis, 89. sent., 31. 85 „Ezeken kívül Szkítia sok más népet is nevelt és adott a világnak, legutóbb állítólag a törököket. Bár sokan hiszik, hogy ők trójai származásúak, és nevüket Teukrosz királytól kapták - aki a trójai háború dúlásakor ment a romlásra szánt város segítségére -, nem is türk, hanem teukri (’trójai’) alakban.” - ThuróczyJános: A magyarok krónikája. Ford. Bei.i.us Ibolya. Bp., 2001. 29. 86 Az Aethicusra vonatkozó ismereteit Piccolominitől szerezhette, aki sokat idéz Aethicustól, vö. a szöveghez írt kommentárral: Johannes de Thurocz: i. m. (84. j.) 79-81. Aethicus szövegét lásd Prinz 119-120. 87 Pelbartus de Themeswar: De transfiguratione Domini TV. sermo. In: Sermones pomerii de sanctis, pars. aest. s. XLV. Ed. Johannes Rynmann. Hagenau, 1499. RMKIII49/2 megegyezik 1501. RMKIII 93/2 megegyezik III 92/2. Az 1504-es kiadás már Thurcusnak hozza az említett szövegrészletet. 88 „Am az ezt követő évben, az Űr 1456. évében, mikor az igen utálatos trójai megostromolta hatalmas seregével Nándorfehérvárat, hogy majd onnan pusztítsa el egész Magyarországot és ezt követően az egész keresztény világot, a keresztes sereg ellene sikeresen védekezett, isten a győzelmet a keresztényeknek adta a trójaiaknak ezen a napon, az Úr színeváltozásának napján való megfutamításával.” 89 Temesvári Pelbárt műveinek kiadásaihoz lásd Borsa Gedeon: Laskai Osvát és Temesvári Pelbárt műveinek megjelentetői. MKSz 121 (2005) 1-24.