Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
A költő aggálya sajnos igazolódott, optimista szcenáriója viszont alig: a népiek elasztikus, sokfelé nyitott nép- és nemzetfogalma 1938 nyarától némelyiküknél egyre több vegyértékkel kezdett kötni a szélsőjobbra sodródó horthysta uralkodó elit (tisztelet a kivételeknek) nemzet- és népfogalmához, a nemzeti identitás tengelyébe behúzott antiszemitizmushoz és az irredentizmushoz.31 Nem tudom tehát egyetértéssel olvasni a Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? legfrissebb értékelését N. Horváth Bélánál: „A »logikájának« marxista szellemiségét öndefiníciószerűen hangsúlyozó költő kérlelhetetlen ideológiai ellenfélnek tűnik egykori »fegyverbarátaival« szemben.”'2 Féjához ott és akkor - idéztem - (ha pici iróniával is, de) pozitívan viszonyult; Féjának azonban, de ezt már a költő nem érte meg, hamarosan gyökeresen megváltozott a Márciusi Front idején vallott és deklarált plebejus demokratikus álláspontja. Az „egykori” jelző tehát 1938 nyara után relevánsként éppen hogy fordítva értendő. „Kérlelhetetlen” pedig nem József Attila volt, hanem az a világtörténelmi és magyar históriai „logika”, amely választásra kényszerítette a progresszió egyéniségeit. Nem „antifasizmus” és „nemzeti érdek”, nem „polgári” és „népi kultúra” között, ahogy a felszín mutatja, hanem egyik oldalról a szélsőjobb felé rohanó, a nácizmusban szövetséget találó irrendenta, antiszemita nacionalizmus, másik oldalról a demokratikus, antifasiszta patriotizmus között. A többfelé nyitott etnikai alapú nemzetfelfogás belső útjai elváltak. N. Horváth Béla így folytatja: József Attilát „a Szép Szóhoz a baloldaliság köti, Ignotus Pál, Hatvány Bertalan, Gáspár Zoltán liberalizmusától azonban távol áll marxizmusa. Azaz József Attila a Szép Szó ban is csak fegyvertárs, illetve a zseni, a menthetetlen pszichotikus barát.”33 Ellentmondást látok egyetlen mondaton belül: most akkor csak fegyvertárs József Attila, avagy - túl a (Lengyel András szavával)34 „gründolói” szerepen — éppen a baloldali ideológia köti a költőt a folyóirat egészéhez? Szerintem a kettő együtt, szoros egységben működött: nem valamiféle steril marxizmus tartotta a Szép Szó táborában, hanem plebejus szellemű demokratikus antifasizmusa, progresszív nemzetfelfogása, nyitott és modern kulturális világképe. Ennek az ideológiai és gyakorlati törekvésnek elválaszthatatlan része, szükségszerű velejárója volt a szélsőjobb felé nyitott írótársakkal folytatott vita, amely vitának szövetségesként való megnyerésük is a tétje volt. (Hogy milyen eredménnyel, az más kérdés.) Ugyanakkor ez a vita szervesen következett a lírikus önérzetesen vállalt modern marxizmusából is („aki tudományos szocialista iskolázottsággal szemlélődik irodalmi életünkben”; „én, aki tár31 Lásd erről Szalai Pál, A népi—urbánus ellentét történetéhez, [1986], Dolog és Szellem. A József Attila Kör folyóirata, 1989/2,7—30. 32 Horváth, i. m., 329. 33 Uo. 34 Lásd 5. jegyzet. 26