Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
dó betegsége és összekuszálódó viszonyai — az életrajzi én számára — a végzet felé mutatnak, de a költészet, a líra mintegy „korrigálja” ezt, még a legutolsó, a „búcsúzó” versekben is ({íme, hát megleltem hazámat.. ,}).6-A „halálra ítéltetett” életrajzi én és a közösségi eszményeket őrző átpoetizált reményelv közötti termékeny feszültségbe talán a Márciusi Front felmenő szakaszának eredményei, az általuk kiváltott pozitív érzelmek, a népfrontos esélyek kínálta várakozások is belejátszhattak. Vannak olyan — efelé mutató — történések a költő utolsó két évében, amelyeket még nem pontosan tudunk azonosítani. Lengyel András újabb kutatásai például arra utalnak, hogy 1936 nyarán kapcsolatfelvétel jött létre a népfrontos irányba megújuló illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) és József Attila között a csehszlovákiai magyar költő, Forbáth Imre és a kommunista Grál Vilmos ügyvéd révén.63 64 Mindez akár össze is függhetett (bár nincs rá követlen bizonyíték) a Márciusi Front kommunisták által is animált előkészületeivel, de a Szép Szó majdani, 1937. október közepi csehszlovákiai előadókörútjával mindenképpen. Igaz, erre a jelentős visszhangot kiváltó, a progresszív kelet-európai kapcsolatokat építő népfrontos irodalmi turnéra a betegeskedő József Attila már nem tudott elmenni, de több utolsó írása csehszlovákiai baloldali lapokban látott napvilágot, köztük a Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? is. Talán ezek az események és kapcsolatok is hozzájárulhattak József Attila 1936-1937-es lírája közösségi, nemzeti, baloldali ihleteihez: utolsó, súlyos árnyakkal teli alkotói periódusában is jelen van „ugyanaz a cselekvést előkészítő meditáció, a készenlét a közösségért való cselekvésre, a kiútkereséshez nélkülözhetetlen energia és elszántság [...}, amellyel a 30-as évek első felének remekműveiben találkozhattunk” - elemzi ezt a líratörténeti folyamatot Tverdota György.65 Tíz évvel későbbi könyvében pedig még egyértelműbben fogalmaz: József Attila 1933 tavaszától mindhalálig szocialista költő marad, ha van létjogosultsága a költészet világnézeti osztályozásának. De ez a szocializmus már nem a harmincas évek elejének intoleráns, szélsőségesen osztályharcos bolsevizmusa, hanem a polgári kultúra létjogosultságát elfogadó demokratikus szocializmus.66 63 Lásd erről legutóbb Tverdota György Zord bűnös vagyok, azt hiszem. József Attila kései költészete című könyvének bírálata kapcsán: Agárdi Péter, Egy fölzaklató tudományos könyv József Attiláról, Új Forrás, 2011/9, 37-46; bővítve: Uő, József Attila egy közéleti botrány és egy szakkönyv tükrében, Tekintet, 2012/1, 85—88. 64 Lengyel András, Az illegális KMP föloszlatása és József Attila, Forrás, 2011/10, 57-63. 65 Tverdota György, József Attila, Budapest, Korona, 1999. 163. 66 Tverdota György, Zord bűnös vagyok, azt hiszem. József Attila kései költészete, Pécs, Pro Pannonia, 2010, 57. 37