Baán István: A XIV-XVI. századi magyar történelem bizánci és kora újkori görög nyelvű forrásai (Budapest, 2013)
XXIX. Dukas
Lebilincselő, fordulatos írása kitűnik pártatlan igazságszeretetével és viszonylagos pontosságával. Amíg az 1421 előtti eseményeket korábbi történetírók alapján tárgyalja, a későbbiekről igen sokszor szemtanúként számol be. Olasz és török nyelvtudása lehetővé tette, hogy honfitársain kívül másoktól is felhasználható információkat szerezzen, és szerencsésen egészíti ki a kortárs történetírók által közölt anyagot. Kerüli a retorikai elemek túlzott használatát, a hagyományosan beillesztett beszédek rövidek, gyakran alkalmaz inkább párbeszédet. Számos alkalommal él mitológiai példákkal és bibliai idézetekkel. Igyekszik a tudós nyelvet használni, ugyanakkor nem átall népies közmondásokat is beleszőni előadásába. Irodalom: Moravcsik 274-251; Marinesco 1958; Hunger, Lit., I, pp. 490- 494; M. Dime 1964; Ba§tav 1965; Krasavina 1967; Papadrianos 1971; Krasavina 1973; Pertusi 1976, II, 160-193; Magoulias 1975; Baum 1993; Ducellier 1996; Baum 1997; Dimitrau 2009; Mure§an 2010; Preiser- Kapeller 2010; Simon 2010. Dukas a magyar történelemmel kapcsolatban a következő eseményekről számol be: Zsigmond hadjáratáról és az 1396-os nikápolyi csatáról (XIII, 8-9), II. Murád 1438. évi hadjáratáról (XXIX, 10; XXX, 1—7), 1439-40-ben Szendrő és Nándorfehérvár ostromáról, az 1443-44. évi hosszú hadjáratról és az azt követő békéről (XXXII, 1-2), a várnai és az 1448-as rigómezei csatákról (XXXII, 4-6; XXXIV, 6), Brankovics György helyzetéről (XXXIII, 11), Hunyadi 1451-es békekötéséről a törökkel (XXXIII, 12—XXXIV, 1), II. Mehmed magyar származású ágyúöntőjéről (XXXV, 1), arról, hogy Hunyadi nehezen várta Bizánc elestét, és követe tanácsokat adott az ostromra vonatkozólag (XXXVIII, 11-13), az 1454. évi magyar-török harcokról (XLII, 8-11) és Hunyadi 1456-os nándorfehérvári diadaláról (XLV, 5-6), valamint az 1462. április-júliusi havasalföldi török hadjáratról. Megismerkedhetünk Bajezid szultán háremének összetételével (XV, 2), értesülünk az 1402-es üstökös feltűnéséről (XVI, 3), a török hódítás terjedéséről és a ráják élethelyzetéről (XXII, 9; XXIII, 2; 8-9). Felhasznált kiadás: V. Grecu (ed.), Ducas, Istoria Turco-Bizantiná (1341-1462), Editio Academiae Reipublicae Popularis Romanicae, Bucurestiis, 1958. Kéziratok: a mű csak két kéziratban lelhető fel: P = Paris. 1310 (XV-XVI. sz.), ff. 288r—391r és másolata: F = Paris. 1766 (XVII. sz.), ff. 19r-409v. - Egy kisebb töredék V = Vat. 1408 (XVI. sz.), f. 154r. - Ismerünk egy korai, XV. századi eredetű olasz fordítást, ami Bekkernél jelent meg. Valószínűleg megegyezik ezzel az a fordítás, amelyiket a Biblioteca Marciana egyik kéziratában Sp. M. Theotokes fedezett fel, vö. Ελληνικά 3 (1930), 104-105. Kiadások: editio princeps: I. Bullialdus in CP (1649), in CV (1729); Ducae Michaelis Ducae nepotis historia Byzantina, rec. I. Bekkerus, in CB, Bonnae, 1834; MPG 157, 749-1166. 330