Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Elhúzódó pályakezdés
ruhám jól áll, kár, hogy nem fekete... Mindegy, gondoltam, lehet ezt az ügyet másképp is csinálni, nemcsak feketében. És folytattam tanulmányaimat, mert különben meg voltam győződve hivatásom szépségéről... Bekapcsolódtam a falumozgalomba, ifjúsági irodalmi szervezetekbe. Szerepeltem az Ady Társaságban Gulyásékkal, versekkel. Az egyetemi könyvtár és a Déri Múzeum kiskönyvtára mindennapi munkahelyem volt.”12 Szorgalmasan olvas, élményeiről beszámol Takáts Gyulának, akivel 1935 májusában kezd levelezni. Egy 1935 szeptemberében keltezett levele szerint Dantét, Kosztolányit, Babitsot és József Attilát olvasgatja.13 Mit jelentett Kiss Tamás számára az Ady Társaság, amelynek „harmincas” vezetői éppen ezekben az években keveredtek kemény vitába a náluk tíz évvel fiatalabbakkal, a .húszasokkal”? Az Ady Társaság - a költő összegző értékelése szerint - „nem jelentett műhelyt a fiatalok számára, inkább irodalmi légkört; oxigénsátor volt, idehozta Pestet. Az Új írók se publikált fiatalokat.” Jelentősége tehát vitathatatlan, de a fiatalokkal nem sokat törődött, őket majd a konzervatívabb Csokonai Kör istápolja. Szabó Magdát is a Csokonai Kör mutatta be. Az Ady Társaságnak sem volt folyóirata, a Válasz ugyan Debrecenben kelt életre, de hamarosan Budapestre került. A fiatalok érthető módon szervezkedni kezdtek, s 1934-ben Kovách Bornemisza László vezetésével megindítottak egy generációs folyóiratot, a Tiszántúli Figyelői, amely két évig jelent meg meglehetős rendszertelenséggel, összesen tizenkét száma látott napvilágot. A folyóirat Kiss Tamástól csupán három verset közölt, s nem váltotta be azt a reményt sem, hogy az új költőnemzedék benne egységesen felvonuljon, bár Weöres Sándornak, Takáts Gyulának és Jékely Zoltánnak - Kiss Tamás kezdeményezésére - néhány verse belekerült. Rajtuk kívül a fiatal, Debrecenben élő költő Tatay Sándorral került baráti kapcsolatba. Kiss Tamásban éltek nemzedékszervező tervek és energiák, szorgalmasan levelezett dunántúli barátaival, amikor a „húszasok” Debrecenben szerkeszteni kezdték a Számadási - egy kicsit az Ady Társaság ellenében -, Kiss Tamás ismét gondolt a dunántúliakra. A főmunkatársak között fel van sorolva Jékely, Tatay és Weöres neve, de közleménye csak Weöresnek jelent meg az évkönyv egyetlen számában, amely pedig negyedéves megjelenést ígért. 25