Braham, Randolph L. (szerk.): Tanulmányok a holokausztról II. (Budapest, 2002)
Orbánné Szegő Ágnes: A gyöngyösi zsidóság története a középkortól a holokausztig
Orbánné Szegő Ágnes A KÖZÉPKOR A középkorban elsősorban a budai, soproni, általában a Dunától nyugatra élő magyarországi zsidóságról vannak adataink. A források 38 olyan helységről tudnak, ahol zsidók éltek. Ezenkívül még néhány településről került elő adat, így Gyöngyösről is. Az első, amely a Gyöngyösön élő zsidóságra utal, a XV századból való: Brúna Izrael regensburgi rabbihoz tanúvallomást küldtek egy Vác közelében meggyilkolt zsidó ügyében, az 1456-1480 közötti időben. A döntvénytár 214. sz. döntvénye így kezdődik: „Netonai, Mózesnek fia, előttünk megjelenvén, a következő tanúvallomást tette: Gyöngyös városban voltam...”3 Ebben az időben már nagyobb létszámú közösséget feltételez, hogy a Vác közelében történt gyilkosság ügyében Gyöngyösre mentek tanúvallomást tenni. A középkorban a magyarországi zsidóság az ország változó gazdasági és politikai helyzetétől függően részesült az országos és a helyi hatalom jobb vagy rosszabb bánásmódjában. A felvilágosodásig az európai társadalmat áthatotta a keresztény egyházi szemlélet, amelynek szellemében a zsidók jobbára csak megtűrt személyek voltak. Lakóhelyükről időről időre elűzték őket, csak kereskedelemmel, azzal is megszorításokkal, illetve pénzkölcsönzéssel foglalkozhattak. Ez nagy haszonnal járt ugyan, de óriási volt a kockázat is, mivel az adósok tartozásait elég gyakran eltörölték. Mátyás halála után az egyre romló gazdasági és politikai helyzet, a központi hatalom gyengülése az országban zsidóüldözésekhez vezetett. 1526-ban a Habsburg uralom alatt álló helységekből kiűzték az ott élő zsidókat, a török uralom alá került részekről pedig Törökországba vitték őket. Később a hódoltság területére visszatelepedtek, bár ekkor sem jelentős számban. A megyéből még Egerből, Pásztóról és Verpelétről vannak adataink a korban itt élő zsidókról. Szimcha ben Gerson Ha-Kohen nándorfehérvári rabbi 1657-ben meghatározta, hogy miképp írták az öregapja idejéből való levelekben azoknak a magyar helységeknek a neveit, ahol a leveleket kiadták. Eszerint 1600 körül a nagyobb zsidó közösségek közé tartozott Gyöngyös és Pásztó is.4 „Élénk üzleti élet indult a zsidó és török kereskedők munkájával. Kelet árucikkeit helyezték el a magyar házaknál jó áron.”5 A zsidók teremtették meg a kapcsolatot a három országrész között, ők közvetítették Kelet és Nyugat árucikkeit. Mezőgazdasági és iparcikkeket, török árukat szállítottak nyugatra, onnan ipari termékeket, nyersanyagokat, érceket keletre. A XVIII. SZÁZAD A törökök kiűzésével a zsidók is elhagyták a hódoltság területét, illetve Budán ismerjük a közösség sanyarú végét. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a XV században, illetve a hódoltság alatt, majd utána itt élő zsidó népesség között fennállott-e folytonosság. Az országban lezajló folyamatok alapján ez nem valószínű. 274