Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
klasszikus művében kifejtett „közösség és társadalom” tipológiára (és kérdés, hogy József Attilának van-e tudomása erről).21 József Attila a nemzetet állítja szembe a társadalmiság elvével, de mint már utaltam rá, ennek kiemelése inkább elfedi valódi problémáját. 1930-tól ez a fajta szembeállás érvényét veszti, József Attilánál is a társadalmiság a végső magyarázó elv. Ez azonban mégsem a „társadalmi felekezethez” való megtérés. Ha képesek vagyunk arra, hogy a „szocializmus” szón ne mozgalmi-ideológiai elkötelezettséget értsünk, hanem egy bölcseleti álláspontot, egyfajta ontológiát (József Attila ugyanis így értette), akkor azt mondhatjuk: nem a szociologizmushoz, hanem a szocializmushoz tért meg. „A társadalom antagonizmusát Kant az ember társiatlan társiassági hajlamából tételezi. Ez a megokolás vitatható. [...] A társadalom antagonizmusa első tételünk értelmében sokkal mélyebben gyökeredzik, mégpedig az ész ellentmondásaiban. [...] a nemzeti közösség, akár a nyelven át, akár a költemény alapján vizsgáljuk, éppen az ész dialektikájának megszűnése.”22 Ha Kecskeméti Pál megfogalmazásában a „társadalmiság” mint végső magyarázási alap „az egyénnek társadalmának egészével való mélységes szolidaritása és egybekapcsoltsága”, akkor József Attilánál ez a „társiatlan társiasság” antagonizmusa; az a fajta „egész” pedig, amely az egyének „mélységes szolidaritásán és összekapcsoltságán” alapul, másfajta közösség, mint amelyet a társadalmi kötelékek tartanak össze. A társadalom kötése a közösség szétoldása. 21 Elmondhatjuk, hogy ebben a tekintetben József Attila „újra felfedezte Amerikát”: az egész konstrukció nagyon is emlékeztet a Gemeinschaft und Gesellschaft alapképletére, s nem elsősorban abban, hogy hasonló különbséget tesz az emberi együttlétezés két alaptípusa között, hanem főleg abban, ahogy ezt a különbséget az akarat két modalitására (Tönniesnél: Wesenswille és Kürwille) vezeti vissza. József Attila konstrukciója persze mérhetetlenül sovány, elnagyolt és leegyszerűsítő Tönnieshez és a hozzá kapcsolódó nagy szociológiai irodalomhoz képest, de hát az ilyen összehasonlításnak nincs sok teteje. 22 JATC1 1995, 81-82. 112